Amikor feszülté válsz látható ok nélkül, vagy kételkedsz önmagadban, az mindig az érzelmi biztonság hiányának a jele.
Amit időről időre mindannyian megélünk, csak nem mindegy hogyan. Épp ezért az érzelmi biztonság fejlesztése szinte mindenkinek egy feladat az életében.
Lépésről lépésre letéve, elengedve s hátrahagyva mindazt, amitől az életünk bizonytalanná válik.
Mert amikor az érzelmi biztonság hiánya megjelenik, az ott lesz minden érzésünkben gondolatunkban és cselekedetünkben.
S annyira meg fogja határozni a pillanatokat, hogy nem merünk igazán őszinték sem lenni (sokszor még önmagunkkal sem). Mert teljesen gúzsba köthet minket.
Mégis akkor is, ha ennek hatása nem tudatosul bennünk.
Az érzelmi biztonság igénye
És amikor mindenre rálátunk, mindent megfogunk tenni azért, hogy a bizonytalanság elmúljon. Bármit, amiről elhisszük, hogy az segíthet. Ahogy azt lentebb látni fogjuk…
Hiszen az érzelmi biztonság megléte
elengedhetetlen a minőségi élethez.
Ami a mindennapok során úgy érhető tetten, hogy képesek vagyunk könnyedén és szabadon megélni azt, akik s amilyenek valójában vagyunk.
Ami nem egy vágyálom, mert van hozzá egy olyan szisztematikus megközelítés, amivel le lehet tenni a terheinket, s könnyebbé formálni az életünket.
Amiből az is következik, hogy:
- nem kell másoknak lennünk (vagy látszanunk), mint akik vagyunk;
- élhetünk szerepjátszás és a másoknak való folyamatos megfelelés nélkül;
- s élhetünk önazonos módon, úgy, ahogyan itt és most képesek vagyunk.
Nem szükséges szebbnek, okosabbnak, nyugodtabbnak vagy szerethetőbbnek mutatnunk magunkat annál, mint amilyenek most vagyunk.
Élhetsz úgy, ahogy most vagy – szabadon s ékében önmagaddal.
Az összes meglevő hibáddal együtt.
Az érzelmi biztonság megteremtése
Az érzelmi biztonság megélése az anyaméhben töltött időhöz kötődik biológiai szinten. Amit a szülés traumája darabokra tőr. S utána ezt kell valahogy helyreállítani, az óvó és tápláló méhen kívül.
Aminek egyik legfontosabb alapja a szüleinkkel, elsősorban az édesanyánkkal kialakított szoros kapcsolat csecsemőként.
Aminek fontos eleme, hogy édesanyánk mellkasán fekve halljuk a szívverését (amit 9 hónapig is a méhben hallgattunk).
Később ennek az élménynek a megélését el is képzelhetjük, kiépítve egy minket támogató emléket, de ez önmagában kevés lesz a változáshoz.
Mert az érzelmileg bizonytalan tapasztalatokat s azok hatását ez a fajta munka nem fogja megszüntetni, átformálni automatikusan (habár nagyban megkönnyítheti).
Az érzelmi biztonság növelése
Az érzelmi biztonság egy belső állapot, amit a külső hatások és viszonyítási pontok nem tudnak megadni nekünk.
Épp ezért az érzelmi biztonság növeléséhez az érzelmi intelligencia fejlesztés eszköztárát érdemes használni.
Az EQ fejlesztés elemei közül pedig kiemelten fontos feladat az azonosulásunk csökkenteni a cselekedeteinkkel, a gondolatainkkal, az érzéseinkkel.
Illetve az összes olyan reakciónkkal, amiket a mások reakcióira adunk (akarva-akaratlan).
Mert ezek csak az életünk felszínét jelentik,
s sokkal többek vagyunk,
mint ezek összessége.
Ennek révén képesek leszünk minőségi módon kapcsolódni. S megélni a belső nyugalmat és a biztonságérzet a nehéz helyzetekben is.
Ami szabaddá tehet minket a külső körülmények zűrzavarának hatása alól is.
Az érzelmi biztonság hiánya
Ha jobban megvizsgáljuk a körülöttünk lévő embereket, elég hamar felfedezhetjük, hogy az érzelmi biztonság a legtöbbünk számára nem alapvetően meglevő állapot.
Sokkal inkább ennek hiánya, az érzelmi bizonytalanság az, ami jellemzi az életünket.
Amiben korábban bőségesen szereztem magam is tapasztalatot…
A pillanatok megélésében:
- Feszengés és izomfeszültség minden valós ok nélkül;
- Testi kényelmetlenség, fura fájdalmak és érzetek;
- Az energiaszint túlzott csökkenése, elvesztése;
- Nehéz vagy feszült csend a kommunikációban.
A törekvéseinkben:
- Állandóan bizonyítani próbálsz, hogy elég vagy;
- Érzelmi ürességérzés, érzelmi pótlékok vadászata;
- Nehéz nemet mondani, meghúzni a határaidat;
- Nehéz felvállalni igényeidet és szükségleteidet;
- Tökéletességmánia vagy állandó teljesítménykényszer.
Kapcsolatainkban:
- Folyamatosan aggódsz amiatt, hogy mit gondolnak rólad mások;
- Nem mersz őszinte lenni, nehogy elutasítsanak;
- Túlreagálsz apróságokat, miközben meg lenyelsz olyat is, amit lenne fontos;
- Nyugtalanít (idegesít), ha valaki nem válaszol azonnal az üzenetedre;
- Nehezen tudod befejezni mondataidat, mert folyton kételkedsz: “elég jó-e az, amit mondok?”
A munkahelyi helyzetekben:
- Állandó stressz, és az ezzel járó kimerültség;
- Érzelmi túlfűtöttség, impulzív döntések, vagy viselkedésbeli problémák;
- Folytonos aggodalom, a munkára jutó fókuszálás képességének csökkenése;
- Nem kapod meg azt a pénzt, amit a munkád megér.
Ami rengeteg kihívást okozhat az életünkben, s tuti nem lesz tőlük örömteli s boldog az életünk.
Az érzelmi bizonytalanság okai
Az érzelmi biztonság hiánya mögött rendszerint korábbi történetek húzódnak meg. Ezek a történetek közül sok a gyerekkorunkhoz köt minket.
De egy csomó olyan történet is van az életünkben, melyek hatnak ránk, s sokkal korábbiak, mint hogy mi megszülettünk volna.
Ezen történetekre jellemző a:
- Kiszámíthatatlan, bizonytalan, kritikus vagy érzelmileg elérhetetlen szülői/gondozói környezet.
- Gyermekkorban átélt érzelmi elhanyagolás: amikor az érzelmi szükségleteidet folyamatosan figyelmen kívül hagyták, vagy akár el is értéktelenítették.
- Aktív vagy passzív bántalmazás: amelyek megzavarták a bizalom gyerekkori megélését.
- Ismétlődően megjelenő elutasítások vagy érzelmi visszaélések gyerekkori vagy felnőttkori kapcsolatokban.
- Az érzelmi kitárulkozáshoz kapcsolódó megszégyenítés, bántalmazás, visszaélés vagy kritika.
Azon hatásokról nem is beszélve, ami alapvetően jellemezte a gyerekkorunk, s melyeket szivacsként magunkban szívtunk (belénk ivódott). S nem is gondolnánk, hogy bajt okozhat nekünk.
Életünk egyediségét részben az okozza, hogy a néhány tucat tipikus minta közül mindenkinél máshol vannak a hangsúlyok.
S amit a környezetünk hatása még részben még át is alakíthat, tovább bonyolítva a helyzetünket.
S melyek eltérő módon hatnak egymásra, az életünkre, s ezen keresztül mások életére.
|
Ha a mintáidon változtatnál, |
Szívesen segítek bárkinek, aki elkötelezett egy jobb élet megteremtéséhez, s nem fél az ennek köszönhetően időnként megjelenő kihívásoktól sem…
Amikor az élet megismétli önmagát
Talán a legfájdalmasabb ezen mintázatok hatásainál, hogy újra s újra megjelennek a következményeik az életünkben.
Például:
- Megfogadjuk, hogy nem kerülünk újra olyan helyzetbe, ami számunkra megalázó vagy bántó. Aztán újra belekerülünk ugyan úgy egy nagyon hasonló helyzetbe.
- Elhatározod, hogy nem rágódsz régi történéseken, de a szorongás újra és újra megjelenik.
- Azt ígéred magadnak, hogy ezúttal más lesz. De a mintáid a tudatalattidból újrateremtik azt, amit meg akartál változtatni.
De fontos tudni, hogy nem vagyunk „gyengék” vagy „rosszak” !
Csak a mintázatainkat nem sikerült átírnunk.
Ha ezeket képesek lennénk letenni s hátra hagyni, érdemben megváltozhatna az életünk. Aminek egyetlen egy igazi célja van, hogy felfedezhessük, kik is vagyunk valójában a kényszereink és a mintáink nélkül.
S hogyan tudjuk azt megélni úgy, hogy még nem engedtük el az összes nehézséget okozó működésünket, amelyek valójában nem is hozzánk tartoznak.
DE picit előre szaladtam…
Az érzelmi biztonság keresése
Mivel az érzelmi biztonság érzete életünk alapja, ha az nincs meg vagy sérült, akkor minden törekvésünk arra fog irányulni, hogy azt legalább időről időre megéljük.
Amiben az önsegítő könyvek nem igazán tudnak segíteni, mert többnyire csak a felszínre összpontosítanak. Holott a bajok gyökere többnyire mélyebben, a tudatalattinkban van elrejtve.
Nézzük meg a 3 legtipikusabbat módszert, hogy lássuk azt, mit okozhatnak ezek érzelmi szinten.
Csak azért is megcsinálom!
Ez az, ami a fizikai cselekedetek esetén az egyértelműen jól működő megközelítés. Ha valami nem sikerül, akkor újra megpróbáljuk. Mert csak a tapasztalat adhat valódi tudást.
S a kudarc okát is könnyedén meglelhetjük, akár egy külső szemlélő segítségével, akár a saját tapasztalatainkat kielemezve.
S ez a megközelítés a cselekvéshez kapcsolódó gondolatainkat és érzéseinket is felülírhatja az esetek egy részében.
S amikor ez nem megy, akkor kezdődik el a baj növekedni.
Mert kezdetben volt egy feladat, egy nehézség, amit meg akartuk oldani. De ehhez most társul egy másik gond is, hogy nem találjuk a megoldást.
Pozitív hozzáállás és gondolkodás
Ekkor jön a második megoldás. Gyúrjuk fel az énképünk és az akaraterőnk, s annak segítségével próbáljuk meg újra a cselekvéssel alakítani a belső világunk.
Amivel megint csak az a baj, hogy vagy működik, vagy nem. Ha igen, s másodjára sikerül átlépni a határaidat, akkor öröm és boldogság.
De ha nem, akkor az eredeti gond mellé ott lesz az egyre erősödő megoldatlanság tapasztalat, s esetleg még az ennek hatására megjelenő elégedetlenség és frusztráció is hozzá jön bónuszban.
“Csak így tovább!” – vagy inkább még se…
De ezt meg tudjuk oldani akaraterővel!
Igen. a siker alapja az elkötelezett, kitartó munka. De aki folyamatosan két végén égeti a gyertyát, az idővel kimerül, aminek ezernyi következménye van.
Mert a széllel szembe haladni nem igazán érdemes, és még kimerítő is.
Aminek az eredménye a kimerülés és a motiváció elvesztése.
Csak azt a legtöbb esetben már nem látjuk…
A kognitív kudarcok oka
A kognitív megközelítéseknek a sikertelensége mögött többnyire egy félreértés áll. Mert azt gondoljuk, hogy ésszel s akarattal bármit el tudunk érni.
S ha ez nem sikerült, akkor már kész is a diagnózis:
Ha nem érünk el eredményt,
akkor nem akartuk eléggé a változást!
Ami alapvetően igaz is, de közel sem következik ebből az, ha jobban akarjuk a változást, akkor azt el is fogjuk érni.
Mert egy ponton az érzéseink és a tudatalattink lenyomatai keresztbe fognak tenni nekünk.
- Ha azt akarod, hogy kevesebb cukrot egyél, az akaraterő segíthet.
- Ha azt akarod, hogy ne gondolkodj negatívan, az részben kontrollálható.
De ha megjelenik a veszély érzete, s a bizonytalanság meg a félelem aktiválódik, akkor az akarat egy szalmaszállá válik az ellenszélben.
Mert a veszélynek még a lehetőségét is el akarjuk kerülni.
Ami az evolúció alapvető logikájából következik. S amit nem lehet felülírni egyszerű elhatározással vagy akarattal.
Mert az érzések zsigeri szinten hatnak ránk, s magasról tesznek arra, mit szeretnénk a kognitív működésünkkel elérni.
Mi más lehetséges?
A legtöbb coach és terapeuta – a pszichológiai tudásukat felhasználva – arra tanít, hogy elemezd a gyerekkorodat, dolgozd fel a traumáidat, kommunikálj hatékonyabban.
De mi van akkor, ha ezen már túl vagy? Ha már mindent szételemeztél az életedben? És még mindig ott vagy, ahonnan akár évekkel ezelőtt elindultál?
Én nem foglalkozom a múltad részleteivel. Mert nem a történeteidet kell újraírni, hanem az érzéseidet és a nehézséget okozó működéseidet letenni, elengedni – lépésről lépésre.
Ami a buddhista hagyomány tudatos jelenlét tanításaihoz igazodik. S épp ezért semmi köze a terápiához, s nem is varázslat, hanem egy szisztematikus önreflexióra épülő belső munka.
S sokkal gyorsabban hoz eredményeket a mindennapokban, mert nem a múltban keresgélünk, hanem a jelen állapotát formáljuk.
|
Ha elengednéd a nehézségeid okait, |
Szívesen segítek az érzelmi bizonytalanság labirintusából kikeveredni.
A próbálkozások eredménye
A fentiekből eléggé egyértelműen kiderül, hogy hiába mondogatod magadnak 100-szor naponta egy éven át:
Bízom magamban és mások támogatásában.
Önmagában egy fabatkát sem ér. Mert az életed nem igazán változott meg tőle, maximum a felszíni megélésed. S nem csak az evolúció által belénk kódolt működésmódok miatt van így.
Hanem mert a helyzet irányításának kényszere (görcsössége), s a mögötte megbújó bizonytalanság nem változik meg ettől érdemben.
Ami nélkül minden érdemi változás az életünkben csak vágyálom.
Ezért van az, hogy az érzelmi intelligencia fejlesztése a legtöbb esetben eljut az érzelmi bizonytalanság csökkentéséig.
S az érzelmi biztonság fejlesztése többnyire érinti az érzelmi intelligencia fejlesztés többi területét is.
Mert az érzelmi bizonytalanságunk gyakorlatilag az egész érzelmi cuccunk közepe. S aminek a átformálása nélkül az életünk érdemben nem fog megváltozni.
Az önreflexió használata
Az érzelmi bizonytalanság csökkentésének leginkább működő eszköze a tudatos jelenlét, az önreflexió.
De nagyon nem mindegy, hogyan használjuk az önreflexiót. Mert apró fókuszváltozás is nagy eltéréseket eredményezhet.
Mutatok erre egy példát az érzelmi bizonytalanság kapcsán:
Amikor a pszichológus az önreflexióval dolgozik, az a célja, hogy a személyiséget működőképessé alakítsa, helyre tudja állítani, hogy a mindennapok során hasznos tagja legyen a világnak.
Ehhez az alábbi tudatsító mondat használatát javasolja:
Érzelmileg bizonytalan vagyok.
Vagy csak röviden, s kicsit kitágítva a fókuszt: “Bizonytalan vagyok,”
Az én picit máshova teszem a fókuszt, hogy felismerjük azt, az érzelmi bizonytalanság nem a részünk elválaszthatatlan része, s akár el is engedhetjük.
Amihez egy picit másként hangzik a fenti mondat:
Érzékelem a bizonytalanságot.
Úgy tűnik, a két mondat ugyan azt jelenti, de a lényeg az árnyalati különbségben van:
- Az első mondat megerősíti a tapasztalatot, erősítve a személyiség megélését. Segítve a nehézséggel való megbarátkozást.
- A második némi távolságot hoz létre a tapasztaló és a tapasztalat között. Mely az elengedést nagyon meg tudja könnyíteni.
Persze ezen mondatok kimondása nem mindenkinek egyszerű, de nem is ezzel szoktam kezdeni a közös munkát. Az ilyen mondatok többnyire az első alkalom végén kerülnek elő.
Egy korábbi ügyfelem erről ezt írta:
‘Elsőre furcsa volt, hogy nem a múltamról beszélgetünk.
De pár hét után már másként álltam a helyzetekhezNem elemeztem, hanem egyszerűen elengedem a bajok okát.’
K. Zoltán
Ez az, amiről itt szó van..
Az önreflexió útja
Az önreflexió sokkal jobban meg tudja mutatni, miként működünk, mint bármi más.
Jó dolgok ugyan a tesztek, néha kifejezetten hasznosak is, de a belső megértések megértéséhez nem igazán tudnak jó támpontokat adni.
Aminek fő oka, hagy a belső állapotunknak ugyan van egy alaptónusa. De azon túlmenően van ezernyi fel-felbukkanó aspektusa, amit egyetlen egy teszt sem tud igazán megmutatni.
Azt csak a tudatos jelenlét gyakorlása adhatja meg nekünk, amivel megfigyelhetjük a folyamatosan változó és formálodó gondolatainkat és érzéseinket.
Pontosabban annak egy részéről…
Fejünkben ugyanis szinte folyamatosan megy (zakatol) a belső rádió. Másodpercenként 17 gondolatunk lehet, amit 50-60 érzés is kísér. Ezek nagy részét felismerni sem tudjuk, nem hogy tudatosítani.
Tájékozódási pontok
A sokféle belső hatással viszont tudunk dolgozni, ha pontosan tudjuk, mire is érdemes odafigyelni.
Főleg akkor, ha ehhez van egy jó szempontrendszerünk.
Aminek fontos tulajdonsága, hogy
- segítse az önreflexiót;
- legyen egyszerű és könnyen használható;
- bármilyen helyzetben alkalmazható;
- mutassa meg pontosan, mi zajlik bennünk; s
- legyen átlátható és rendszerezett.
Ezt én hat szempont szerint szoktam körbejárni:
- Miként éljük meg a jelen történéseit?
- Miként reagálunk a megjelenő tapasztalatokra (még az érzések megjelenése előtt)?
- Mihez kapcsolódik a történet?
- Milyen alapvető mozgatórugó hajtja a történést?
- Mit akarunk elérni?
- S milyen rejtett programok akadályoznak bennünket?
Ebben a 6 csoportban durván 80 szempontot használok. Főleg az első négyet, mert az esetek nagy részében az is elegendő.
|
Ha te is átlátnád magad az érzelmi káoszon, |
Mert a puding próbája az evés.
Nem elég csak ábrándozni a jobb életről, ahhoz bizony tenni kell.
Amihez elengedhetetlen annak felmérése, hogy tudsz-e valakivel együtt működni (dolgozni), vagy sem.
Hogyan érjük el a célt?
Természetesen a célok felé szoktam magam is haladni, aminek az első lépése, hogy pontosan lássuk, mi zajlik bennünk.
Mert a célok elérése, illetve azok akadályainak az átformálása nem igazán lehetséges.
S csak ez után lehetséges az önreflexió következő szintjének használata, amikor arra nézünk rá, hogy a bennünk megtapasztalt állapotok hogyan kapcsolódnak másokhoz, s hogyan hatnak másokra.
Ekkor valami olyasmit szoktam kérdezni, hogy:
Ez a működés segíti-e
a céljaid elérését?
Természetesen a tőlem megszokott megértő és együttérző módon. Amiben nincs ítélet, szemrehányás és rosszallás sem.
Mert aki ilyen reakciókat beenged az érzelmi munkába, az pillanatok alatt áthatolhatatlan falakat fog kialakítani azokban, akiknek ő elméletileg segíteni szeretne.
S ha nem ismeri fel, vagy nem tudja, hogy az ilyen helyzetekben a nehézséget a coach működése okozza, téged fog okolni a kudarcért. Ami valljuk be, nem túl jó érzés…
Ami simán tovább növelheti benned az érzelmi bizonytalanságot…
|
Az igazán jó élet |