Az érzelmi elengedés alapja mindig a választásunkon alapul. Egy olyan élet választásán, ami túl van azokon a kereteken, amit eddig megteremtettünk és elfogadtunk a magunk részére.
Az ennek hatására elinduló változás képes az egész életünket átformálni, ha tudjuk annak a módját, ahogyan ez a változás igazából végbe tud menni.
Ugyan a külső szinten sokan megpróbálják a változást kierőszakolni, de az igazi átalakulás minden esetben belülről indul el.
Aminek kapcsán mindig fontos a belső világunk működésének törvényszerűségeihez igazodnunk. Mert a belső világunk működése mindig lassú.
S aki ezt nem veszi figyelembe, s próbál rohanni próbál, az óhatatlanul el fog akadni. Mert olyan változásokra akar ráépíteni, amelyeknek egyszerűen nem volt elegendő ideje, hogy megtörténjen.
Életünk kerete
Az életünket a legtöbb esetben az határozza meg, amit az életünkben megéltünk. S ennek tapasztalatából igyekszünk kitalálni azt, mi lehetséges számunkra.
A várandóság időszakától kezdődően egészen a születésünk utáni harmadik-negyedik évig olyanok vagyunk, mint egy nyitott könyv, melybe minden tapasztalatunk beleíródik.
Ezernyi olyan tapasztalat, amik közül a legtöbbet fel sem tudjuk idézni. De alapvetően meghatározzák mindazt, akik vagyunk, s ahogyan gondolkodunk a világról.
3-4 éves kortól megjelenik a tudatos gondolkodás és az idő érzete, s ezzel párhuzamosan megjelenik egy szűrő funkció is, mely a tapasztalatokat elkezdi szelektálni.
Aminek komoly ára van, mert a kisgyerekekre oly jellemző, s belőlük annyira sugárzó örömteliség is ekkoriban halványodik el sokaknál.
Ezt a működésmódot nevezi egyébként a pszichológia kognitív működésnek. S ennek a kognitív működésnek a hatása az is, hogy csak azt fogjuk beengedni a világunkba, ami hasonló mindahhoz, amit kigyerekként megéltünk.
Beszűkülő élet
Ezen folyamat eredményeként elkerülünk, kizárunk vagy csak lehetetlennek titulálunk minden olyan dolgot, ami korábban kellemetlen volt számunkra, vagy ami ismeretlen nekünk.
Ennek oka rém egyszerű. Az emlékeink képekben és érzésekben tárolódnak, s a túlélési mechanizmusaink arra ösztönöznek minket, hogy azokat a fajta tapasztalatokat igyekezzünk újra megélni, melyek már odáig is a túlélésünket biztosította.
Még akkor is, ha ezek a tapasztalatok nem mindig voltak túl kellemesek vagy örömteliek.
Ami még egy extra bonyolítást jelent ebben a történetben, hogy a mentális és az érzelmi emlékeink nem állandóak, hanem az idők folyamán átformálódnak. Persze a legtöbb esetben úgy, hogy nem is vagyunk erre tudatosak.
A változás révén a belső világunk emlékképei egyre jobban elkezdenek illeszkedi egymáshoz. Amit alapvetően a legintenzívebb tapasztalataink határoznak meg.
Ami azért problémás, mert alap esetben a kellemetlen vagy veszélyesnek tűnő emlékekre sokkal erőssebben reagálunk, mint a kellemesekre, az örömteliekre vagy a boldog pillanatokra.
S akinek a környezetében sok volt a vita, a görcsölés, a fájdalom vagy a nélkülözés, annak az életét alapvetően ezen érzések fogják dominálni, s ezek fognak megjelenni újra és újra.
VAGY az egész életünk arról fog szólni, hogy ezen tapasztalatokat elkerüljük (gondoljunk például egy szegény sorból feltörekvő emberre, akit egész életében az hajt előre, hogy nehogy újra nélkülöznie kelljen).
Egyszerűen evolúciósan ez adta meg a túlélés esélyét számunkra. De pont ennek következtében az is kialakult sokunkban, hogy a boldogságért meg kell küzdeni, ki kell érdemelnünk azt.
Érzelmek hullámai
A legtöbb ember nem szeret az érzéseivel foglalkozni, mert nem tudja őket irányítani. Legalább is ésszel tuti nem, mert az érzések nem logikusak, s ráadásul kiszámíthatatlanul jelennek meg.
Éppen ezért az emberek egy része inkább meg akar az érzéseitől szabadulni (kiadva magából azokat), míg mások inkább elnyomják őket, s olyanoknak tűnnek, mintha érzéketlenek lennének.
Az eredmény viszont mind a két esetben az, hogy az érzelmi állapotaink hatásai és következményei velünk maradnak. Még akkor is, ha pont az ellenkezőjét szeretnénk elérni.
Amit biztosan ki lehet jelenteni, hogy az érzelmi reakcióinknak több forrása lehet. S ha ezekre nem vagyunk éberek, akkor bizony az érzelmek elsodorhatnak minket, mint papírcsákót a jegesár.
- Az érzések jó esetben olyanok, mint a felhők. Jönnek és mennek, néha sok van belőlük, néha meg kevés. S ezt normálisnak tekintjük, mert nem okoznak gondot, hiszen mint minden felhő, az érzések is spontán feloszlanak idővel. Néha hatalmas vihar jöhet, akár leszakadhat az ég is, meg utána jöhet az árvíz, de semmilyen rossz idő nem tart örökké, s nincs az az ítéletidő, ami után ne lehetne újra élni.
- Kicsit bonyolultabb helyzet, amikor átveszünk másoktól érzéseket. Ha ránk ragad a jókedv és az öröm, azzal még alapvetően nincs is baj. De ha átvesszük mások félelmeit, aggódását, reménytelenségét, pláne úgy, hogy erre nem is vagyunk igazán éberek, az már képes a napunkat vagy az életünket is kellemetlenebbé tenni.
- A harmadik, nem túl ritka helyzet, ha különböző élethelyzetekhez, történésekhez hozzátapadnak érzések, és az az egész életünkön keresztül kihat ránk (pl. félünk még egy kiskutyáktól is, mert gyerekként megijesztett egy dobermann az ugatásával).
- Az előző helyzet kicsit erőteljesebb változata, ha a kellemetlen tapasztalatot nem mi éltük át, hanem valamelyik felmenőnk, valaki a családunkból. S a tapasztalat érzelmi következményét megkaptuk, mint családi örökség.
- A csúcsok csúcsa az, ha az érzelmi reakcióinkat egy egységbe szervezve arra is felhasználjuk, hogy megvédjük magunkat a kellemetlen hatásoktól. Amivel csak egy apró probléma lesz. A kialakult védelmi rendszer, mint egy erődítmény falai, el fognak választani attól, akik valójában vagyunk, és mindenki mástól is.
Bárhogyan is legyen, az érzések minden esetben alakítani fogják a gondolatainkat, a szavainkat és a cselekedeteinket. S ennek következtében ki fognak hatni az életünkben mindarra, amit el szeretnénk érni.
Amiből jobbára az is következik, hogy ha meg akarjuk változtatni az életünket, ahhoz meg kell változtatnunk az érzésinket.
Az érzelmeink átformálása
Az érzelmeink átformálásának egyik legnagyobb gátja első látásra az, hogy nem tudjuk megváltoztatni az érzelmi működésünket.
Ami abban ölt testet, hogy az érzéseink (s egyébként a gondolataink is) alapjában véve spontán megjelennek, változnak és elmúlnak.
Csak az nem mindegy, hogy milyen érzések (és gondolatok) jelennek meg.
- Olyan érzések, melyek örömteliek, könnyedek és tele vannak élettel.
- Vagy épp a görcsölés és a szenvedés ezernyi megnyilvánulása jön fel, mint a talajvíz.
Ahhoz, hogy az életünk megváltozzon, a kellemetlen érzések (és gondolatok) arányát érdemes lenne megnövelni.
Egy jobb élet reménye
Sokan azzal próbálkoznak, hogy a kellemes és kellemetlen érzések és gondolatok arányát azzal próbálják megváltoztatni, hogy igyekeznek csak a kellemes dolgokra összpontosítani.
Ami szép és jó törekvés, de a kellemetlen érzések hiánya is kellemetlen érzéseket szül. Másrészt ha reggeltől estig csak a kellemes érzések felkeltésével foglalkozunk, akkor semmi másra nem marad időnk és energiánk.
Az a törekvés, hogy a kellemetlen érzéseket kizárjuk az életünkből, rengeteg erőfeszítést igényel. S ennek mennyisége az idő múlásával csak nőni szokott (mert a kellemes és kellemetlen tapasztalatok begyűjtése nem áll meg gyerekkorban).
Éppen ezért a fő cél az kell, hogy legyen, hogy a feljövő kellemetlen érzések mennyiségét csökkentsük. Amihez a tudatalattinkban lévő kellemetlen érzelmi emlékeket kell átformálni, kvázi megtisztítani az emlékeinket a nehézségeket okozó érzésektől.
Amiket egyesével átírni nagyon nehéz lenne, mert a benyomások áradata hatalmas mennyiségű tapasztalatot eredményez mindenkinél.
De van erre egy gyakorlatiasabb megközelítés is.
Egyszerű s nagyszerű megközelítés
Van egy ősrégi módszer, amivel az érzelmi állapotainkat viszonylag gyorsan át lehet formálni. Nem egyik napról a másikra, de nem is évtizedek alatt:
- Ránézünk az érzéseinkre, akár meg is nevezve őket;
- Ránézünk az érzéseink hatásra, működésére;
- Ránézünk az érzéseink megváltoztatásának akadályaira;
- Ránézünk az érzéseink forrására;
- Tudatosan átformáljuk az érzelmi világunkat a fenti lépésekkel;
- Megtervezzük a jövőt, tudatosítva a motiváló és akadályozó hatásokat is;
A fenti 6 lépés nagyon cseles, mert ezen lépések egymással szorosan együttműködnek. Minden korábbi lépés segít megérteni a későbbi lépéseket, míg a későbbi lépések segítenek elmélyíteni a korábbiakat.
Másrészt az egésznek az adja az igazi erejét, hogy a felismerések révén el is kezdjük az életünket átformálni.
Nem hozunk létre semmilyen fix énképet a felismeréseinkre alapozva, hanem megnézzük azt, mi lehetséges az automatikus reakcióink és működésmódjaink nélkül.
Mintegy mögé nézve a páncéljainknak és a magunkról kialakított hamis énképnek.
Amihez természetesen bátorság kell, nem is kicsi. Mert a kellemetlen érzésekkel senki sem szeret igazán szembe nézni.
Ebben segít a
Változtasd meg az életed!
ingyenes program