Az életünkben sokféle helyzetben kell helytállnunk. S ezen tapasztalatok révén pontosan tudhatjuk magunkról, hogy vannak feladatok, amiben jól, másokban közepesen, s egyes helyzetekben inkább gyengébben teljesítünk.
Kevés olyan ember van, aki egyszerre kiemelkedően intelligens, sportos kinézetű, dúsgazdag és felhőtlenül boldog is.
Arról nem is beszélve, hogy a felénk megjelenő elvárások ezen kívül még ezernyi mást is feltételeznek.
Sokszor olyasmit is, ami soha sem fogunk elérni, bárhogyan is próbálkozunk vele.
Vannak korlátaink!
Neked is, nekem is, mindenkinek.
A földi keretek között nincs végtelen időnk, nincs végtelen energiánk.
Ha mindent is el akarsz érni az életedben egyszerre, akkor előbb-utóbb azzal fogsz szembesülni, hogy semmit sem fogsz elérni.
Mert túlságosan lassan fogsz haladni ahhoz képest, mint ahogy szeretnél.
Ahhoz, hogy ezt megváltoztasd, el kell kezdened szelektálni.
Főleg azokat a kellemetlen és visszahúzó tapasztalatokat, érzéseket és gondolatokat, amitől úgy érzed, hogy mázsás súlyokkal a hátadon igyekszel jó eredményt elérni a gátfutáson.
Amihez egyetlen egy lépés vihet közelebb.
Pont az, ami előtted áll.
S aminek kapcsán fontos megjegyezni, hogy sok esetben a következő lépést megtenni nem azért nehéz, mert teljesíthetetlen. Hanem azért, mert észre sem veszed.
Vagy úgy véled, az adott lépés nem is fontos, mert annyira eltörpül a céljaidhoz képest.
Aminek az egyik legfőbb oka, hogy a jelen társadalmunk, meg főleg a reklámok azt sugallják, hogy:
- Lépj nagyot!
- S vállald túl magad!
- Ne várj a céljaid elérésére éveket?
Aminek a legtöbbször az a vége, hogy sokkal nagyobb árat fizetünk a céljaink eléréséért, mint amit egyébként meg kellene fizetnünk.
Mert ez a megközelítés totálisan szembe megy avval, ahogyan valójában működünk.
Csak gondolj bele, mit okozna az, ha egy kisgyereket idő előtt akarnánk megtanítani kúszni, mászni, ülni, állni, járni, szaladni, táncolni (mondjuk salsázni).
Legyél korszerűtlen!
Ahhoz, hogy tényleges változást hozz létre az életedben, csak olyan lépéseket vállalj be, ami egy nagyon picivel kényelmetlenebb neked, mint amit eddig bevállaltál.
Én legalább 25 éve ezen elv mentén dolgozom emberekkel.
Igazodva ahhoz, ahogyan a kisgyerekek is megtanulnak dolgokat.
A munkám során lépésről lépésre haladva, apró, pici kihívások elé szoktam állítani a velem dolgozókat. S minden egyes újabb kihívás egy picit nehezebb szokott lenni az előzőnél.
Ha ezt a leírást végigolvasod, találhatsz benne nem kevés kihívást. Pont olyanokat, amik a munkám során óhatatlanul feljönnek.
Könnyebbeket és nehezebbeket, amik egyfajta áttekintést is adnak arról, mi mindent veszek sorra azokkal, akik velem dolgoznak.
- Az első néhány bekezdés arra hívott meg, hogy néz rá és kezd el tudatosítani mindazt, ami az életedet jellemzi.
(Ezt szinte folyamatosan csinálom.) - A következő feladat arról szólt, hogy nézz rá arra, hogy képtelenség minden egyes helyzetben maximálisan teljesíteni. S ha túl sokat akarsz egyszerre, akkor semmit sem fogsz igazán elérni.
- Egyúttal arra is rámutatott ez a rész, ha más eredményt szeretnél elérni, mint amit eddig volt, akkor érdemben más is kell csinálnod.
- A következő rész arra hívott meg, hogy kezd el ezek alapján kiszelektálni az életedből mindazt, ami nemigazán a tied, hanem másoké.
- Majd következő lépés, egy paradox feladat volt, aminek létjogosultságát csak a tapasztalat adhatja meg igazán:
Lépj kisebbet, s haladj gyorsabban.
Természetesen a feladok megoldásának pontos leírása nem szerepel. S nem azért, mert bármit is el szeretnék hallgatni.
Hanem azért, mert a megoldás mindenkinél picit egyedi. Mint ahogy az a mód is, ahogy ezt meg tudod találni.
Amit nem tudsz megspórolni. Neked kell meglelni annak a módját, ahogyan az életed örömteli, boldog és sikeres lehet.
Elolvashatsz egy rakás könyvet, elvégezhetsz egy csomó szemináriumot, ötleteket és inspirációt merítve belőle.
Kaphatsz tőlem is segítséget ehhez. Pont úgy, ahogyan azt már sok más embernek is megadtam, folyamatosan átadva mindazt, amit megtapasztaltam s megláttam magamnál és másoknál.
Mint ahogy egy salsa tanár is igyekszik a tudása legjavát adni. S őt követve idővel el fogsz kezdeni táncolni.
Mit választasz?
Ha jobb életet szeretnél élni, akkor választásokat kell hoznod. Nem egyet, hanem sokat, s nem egyszer, hanem folyamatosan.
Főleg akkor, ha a jelenlegi életed nem olyan, mint amilyet élni szeretnél.
Mindazt, amit eddig választottál, megteremtették azt az életet, amit most élsz.
S ahhoz, hogy más életed legyen, más választásokat kell hoznod.
Az nem túl reális, hogy gyakorlatilag ugyanazt csinálod, mint eddig, s avval érdemben más életet teremtesz magadnak.
Éppen ezért én azokat az embereket keresem, akik hajlandók mást választani, mint eddig, Felvállalva az ezzel járó kellemetlenségeket is.
S már nem akarok bárkit megmenteni, aki azzal jelentkezik nálam, hogy „szarul vagyok, segíts nekem!”
Éppen ezért, amikor valakinél azt tapasztalom, hogy:
- nem vállalja fel a saját felelőségét a jelen helyzetért;
- csak együttérzésre és megértésre vágyik;
- alibinek használná a közös munkát;
- nincs meg az elszántság, az igazi hajtóerő;
- tőlem várja a csodát, a megoldás, a megváltást;
- megy az alkudozás, a terelés, a kifogáskeresés; s
- csak küzdök az eszközeimmel, mint malac a jégen, és semmi se változik;
- mert hiányzik a közös munkából a felszabadulás érzete;
akkor minden további nélkül nemet szoktam mondani az együttműködési kérésére.
Az ilyen helyzetekben nem tudok érdemben adni, mert nincs érdemben befogadás. S éppen ezért a legtöbb esetben nem lesz belőle érdemi változás sem.
Ahogy a klasszikus (buddhista) tanítás is mondja:
Fejjel lefelé fordított kancsóba
nem lehet vizet tölteni.
Sokszor megtapasztaltam már, hogy nem akarásnak nyögés a vége.
S köszönöm szépen, én az ilyen helyzetekből már nem kérek.
Mert ahhoz túl rövid az élet, hogy olyanokat akarjak megmenteni, akik ezt valójában nem akarják.
Aki viszont képes vállalni a kockázatot, s bátran ránéz az életére (lépésről lépésre), annak már egy-két alkalom után megváltozhat az élete.
Például ezt írta nekem a második alkalom után egy hölgy, aki előtte totálisan elkezdett bezárkózni a világába:
Nyitottabb vagyok a világra és az emberekre. Ki tudom nyilvánítani nekik szabadabban az érzéseimet és azt is amire szükségem van.
Jóval kevesebb bennem a félelem és azt érzem minden szépen megoldódik nem kell görcsöljek semmin sem.
És ezek az eredmények zömmel nem attól függnek, hogy éppen mennyire nagy bajban vagy. Vagy hogy mennyire nagy bajban érzed magad.
Hanem attól, hogy hajlandó vagy-e lépésről lépésre mást választani, mint amit eddig választottál.
Hasonlóan ahhoz, ahogyan a salsa tanár is követed lépésről lépésre, mert láthatóan tud salsázni.
Mibe fog ez nekem kerülni?
Bitang sok munkába. Rengeteg önleleplezésbe és szembesülésbe. Egy szóval időbe és befektetett energiába.
Persze a címben megfogalmazott kérdésre legtöbben azt várnák, hogy elkezdek az árról beszélni, s kapásból elkezdenek görgetni, keresve a szövegben egy pénzösszeget.
De hidd el, a közös munkának az árát előteremteni lesz a legkevesebb, ha ténylegesen bele teszel apait-anyait.
S aminek kapcsán megint csak kihívás elé szoktam állítani azokat, akik velem szeretnének dolgozni.
Mert a pénz az egyik olyan pont,
ami nincs a helyén kezelve az életünkben.
Az első és legfontosabb, hogy nem kezdek el senkivel sem dolgozni, aki nem vállalja be, hogy 10 alkalommal velem tart.
Gondolj bele, ha meg akarsz tanulni salsázni, ahhoz is kell minimum 10 alkalom, hogy érdemes legyen elmenni egy buliba táncolni.
Csak ebben a történetben van egy”pici” extra nehezítés.
Az érzelmeidhez való viszonyod újratanulásakor azokkal szembesülni nem mindig örömteli. Sőt néha kifejezetten kellemetlen és fájdalmas (főleg az elején).
Ami a pénz kapcsán is megjelenik, mert a pénzhez rengeteg érzés tapadt hozzá.
Éppen ezért sokan nem mernek ránézni mindarra, ami náluk a pénzhez kötődik.
De van egy nagyon egyszerű megközelítés, ahogyan ezt könnyebbé lehet tenni. S amiről fentebb már volt szó.
Amihez van egy klasszikus találós kérdés, ami megmutatja, mire van igazából szükség:
Hogyan eszik meg
egy egér egy elefántot?
Apró falatokban.
Ha képes vagy úgy hozzá nyúlni az érzéseidhez (mondjuk a segítségemmel), hogy nem robognak át rajtad, mint a gyorsvonat, akkor bármilyen belső, érzelmekkel teletűzdelt helyzetet fel tudsz oldani.
Megváltoztatva mindazt, ami az életedben van.
Akár a pénzhez vagy az önmagadhoz kapcsolódó viszonyodat is.
S onnan visszanézve a fenti kérdés teljesen átalakul:
- Már nem az lesz a kérdés, hogy mennyibe kerül a velem elvégzett közös munka?
- Hanem az, hogy mit ér meg neked, hogy a közös munka révén át tudod formálni az életed?
Mindenben van egy csavart
Ha az érzelmeinkkel el akarunk kezdeni dolgozni, az első lépés annak megértése és elfogadása, hogy az érzelmeink semennyire sem logikusak.
Mindaz, amit érzelmi szinten átélünk, ésszel felfogni s megérteni egyszerűen képtelenség. Mert minden fajta logikát nélkülöznek.
S az is teljesen normális, hogy a rendszertelen és kusza érzelmeink simán szembe mennek egymással.
Illetve a fejünkben megjelenő gondolatok áradatával is, amiből sokkalta több és többféle van, mint érzelemből.
Épp ezért reménytelen ésszel kitalálni az életünk „nagy kérdéseire” a választ.
Például azt,
- Mi tenne minket boldoggá?
- Hogyan kereshetnénk sok pénzt?
- Milyen az a pár, aki ténylegesen megfelelő számunkra?
Arról nem is beszélve, hogy:
- Bármenyire is nem szeretnénk, folyamatosan változunk.
- Aminek következtében az is folyton változik, ami minket igazán mozgatni képes.
- Ennek következtében az is, amitől jól érezzük magunkat a bőrünkben.
- Miközben az egész megoldáskeresésünkkel csak a félelmeinket akarjuk tompítani.
- A félelmeinkkel pedig érdemben nem kezdünk semmit.
- Azzal a félelemmel, mely ezernyi módon behálózza az életünket.
Tovább is van…
S a történetnek ezen a ponton még koránt sincs is vége. Épp hogy csak elkezdődött.
Ha picit elkezdjük megkapargatni az életünk felszínét, hamar felfedezhetjük, hogy a kellemetlen érzések és gondolatok nem a fő okai a szenvedésünknek, a boldogtalanságunknak.
Az hamar kiderül, hogy a külső dolgok (tárgyak), élmények és célok hajszolása keserédes pillanatnyi és mulandó boldogságot hoznak csupán. Amiből folyton egyre több és több kell, ami simán kialakít egy függőséget.
Sok esetben az is kiderül, hogy a gyerekkori emlékeink (traumáink) vagy a családi mintáink felülírása sem elegendő ahhoz, hogy boldogok legyünk, habár sok esetben ezekkel is érdemes dolgozni.
Viszont vannak olyan alapvető igényeink, illetve azok hiányából eredő görcsöléseink, melyek mindenkinél ott vannak a felszín alatt. S ezernyi nyűg és baj forrásai.
S melynek átalakításától, elengedésétől az egész életed egy csapásra megváltozhat.
Ha azt választod, s jelentkezel egy közös beszélgetésre.
Ami ingyenes, semmilyen elkötelezettséget nem jelent sem részemről sem részedről.
S aminek kapcsán csak egy dologra leszek kíváncsi:
Hogy tudok-e neked segíteni,
vagy sem?