Az életünket sok féle módon jellemezhetjük. De van két alapvető eleme, amitől az életünk minősége alapvetően függ.
- Mennyi öröm élünk át a mindennapokban?
- Mennyi nehézség (megoldatlan helyzet) van az életünkben?
Ha az első van túlsúlyban, akkor élvezni fogjuk az életünket.
Ha az utóbbi a meghatározó, akkor viszont sok lesz a szenvedés, a keserűség.
De csupán pozitív gondolkodással vagy megerősítésekkel nem lehet az elsőt bebiztosítani.
Mert ebben van egy csavar
Attól, hogy sok örömteli helyzet van az életedben, attól még nem biztos, hogy az örömöt be fogod engedni az életedbe.
S önmagában az örömteli élet sem garantálja azt, hogy nem fogsz szenvedni.
Amihez a feloldást az adhatja meg, ha képesek vagyunk az életünk helyzeteit a helyén kezelni.
Megélve az örömet is, és természetesen a fájdalmat is. Anélkül, hogy bármelyeikbe is elakadnánk vagy kapaszkodnánk.
(Tudom, ez fura, de nem egy olyan embert láttam, aki kapaszkodott a fájdalmába. Mert nem tudta elengedni a sértettségét és a megbántottságát.)
Aminek révén az életed olyanná formálódhat, ami neked működik.
Ami nem egy ideális, idillikus (megvalósíthatatlan) ábrándot jelent. Hanem valami olyasmit, ami a valós igényeidhez és a lehetőségeidhez passzol.
Túllépve a gyerekkorunkból és a családunkból származó elképzeléseken.
De ezt ésszel megoldom…
Erre csak azt tudom mondani, hogy igen. Megoldod, csak nem mindegy milyen áron.
Alapvetően az érzések és a múlt emlékei a tudatalattinkban, illetve a testünk ezernyi pontján elraktározódnak.
S ha az érzések a test egyes pontjain felhalmozódnak, akkor ott előbb-utóbb megjelenik a szervi baj. (Az ilyen betegségeket nevezzük pszichoszomatikusnak.)
Ha ezekkel nem kezdünk valamit, az idővel megy a maga útján. Okozva különböző betegségeket.
S amikor a felhalmozódott érzések már fizikai tüneteket okoznak, akkor nagy a baj.
Másrészt sok olyan helyzet van az életünkben, amikor az érzések dominálnak, s ha erre nem látunk rá, át se tudjuk őket formálni.
Okozva nem kevés gondot a munkánkban, a kapcsolatainkban, a pénzügyeinkben stb.
Holott az érzéseink működését, illetve azok hatását át lehet formálni.
Még a gondolkodáshoz és a megértéshez való görcsös ragaszkodást is (ami leginkább a félelemmel küzdő emberek sajátja).
De mégis hogyan?
Alapvetően ezernyi gondolatunk és sokszáz féle érzésünk van. Amik egy legóhoz hasonlóan ezernyi helyzetet létre tudnak hozni.
De mindezek nem önmagukban vannak jelen az életünkben.
- Az önkéntelen reakcióink alapja a tudatalattinkban jelen lévő emlékek, illetve a hozzájuk kapcsolódó érzések.
- Ezek az emlékek, a külső hatásokra adott reakciókként megteremtik a pillanatnyi állapotunk.
- A megjelenő érzelmeink zömmel meghatározzák a gondolkodásunkat is.
- Amik együttesen kihatnak a beszédünkre és a cselekedeteinkre.
- S persze mindarra, amit ezek kiváltanak.
S a helyzet nem reménytelen.
Mert az érzéseink, a gondolataink, a szavaink és a cselekedeteink mögött van 5 alapvető mozgatórugó, ami egy kiegyensúlyozott élet helyett ezernyi bajt és nehézséget okoznak az életünkben.
Amiknek révén átalakul:
- Az élet öröme túléléssé és a biztonság keresésévé;
- Az egységélmény tapasztalata elkülönüléssé és görcsös kapcsolódássá;
- Az erőnk megélése görcsös irányításkényszerré;
- A szeretet megélése elvárásokká és megfelelési kényszerré;
- A létezés megélése az egyediség és az öndefiníció keresésévé
Amit megfelelően tudatosítva s elengedve ezernyi olyan gondolatot s érzést el tudunk engedni a világunkból, amelyek korábban ezernyi baj s gond forrásai voltak.
Lépésről lépésre
Nem egyszer tapasztaltam azt, hogy sokan nem is értik elsőre azt, amit eddig leírtam.
Egyszerűen azért, mert annyi a klasszikus analitikus pszichológiára épülő könyvet olvastak, hogy már fától nem látják az erdőt.
S mivel nem oldódott meg a problémájuk,
még mindig újabb megfejtést keresnek.
Sokaknál azt is láttam, hogy első alkalommal, amikor megkeresnek, a pillanatnyi helyzetüket egy problémaként élik meg.
S semmi más nem érdekli őket, mint hogy a jelen helyzetünkből kikerüljenek.
Ami egy kicsit összetettebb feladat, mint hinnék.
- ezernyi olyan tényező is van, ami befolyásolja az életüket.
- S sokan elvesznek az kialakult helyzet okainak elemzésében.
- Miközben a konkrét okok megértése nem szükséges a tényleges változáshoz.
- Másrészt sok esetben csak a felszínen jelenlevő történeteket próbálják átformálni.
- Miközben a spontán megjelenő reakcióikkal nem kezdenek semmit.
- Holott a valódi okok a tudatalattiban keresendőek, ahonnan ezen reakciók jönnek.
- S az ezekhez való hozzáférés egyszerű módját nem ismerik.
S persze egyből és mindent meg akarnak oldani (igazodva az őrülten pörgő világunkhoz).
Miközben a belsőnkkel való munkához
időre, térre és pici lépések sokaságára van szükség.
Ami nélkül a minőségi változás, mely nem a pillanatnyi helyzet feloldására, hanem az alapok átformálására törekszik, nagyon nehezen jelenik meg.
Aminek egyik legfontosabb eleme, hogy tudatosan elkezdem csökkenteni a hozzám fordulón nehezedő érzelmi stresszt.
Nem kicsit, hanem nagyon.
Mert az érzelmi nyomás csökkentése nélkül nem lehet a belső világunkat átformálni.
(Ami azért fontos, mert sokan nyomás alá helyezik magukat, evvel igyekezve nagyobb teljesítményt elérni.