Az érzésekkel az alapvető probléma az, hogy folyamatosan formálják az életünket. Nem logikusak, s nem formálhatók ésszel közvetlenül.
Miközben meg alaposan behatárolják azt, mi lehetséges számunkra, s mi nem.
Úgy, hogy ennek nem mindig vagyunk tudatában.
S amíg az érzéseinket nem változtatjuk meg, addig az életünk minősége sem tud megváltozni.
Ugyan a gondolkodásunkat és ehhez kapcsolódóan a nézőpontjainkat meg tudjuk változtatni, amitől kényelmesebb és elviselhetőbb lehet az életünk.
De az érzéseink akadályozó hatása, s az annak következtében kialakuló nehézségek egy jottányit sem fognak változni.
Legalább is addig nem, míg az érzéseink meg nem változnak.
Mert az érzelmekkel való munka még mai is sokak számára egy megfoghatatlan terület.
Mit mond a pszichológia?
A pszichológia elsődleges célja, hogy elérje azt az életünkben, hogy a mindennapokban képesek legyünk működni. S az se baj, ha eközben jól érezzük magunkat.
Egy olyan mentális és érzelmi állapot elérése és fenntartása a fő célja, aminek révén nem érezzük magunkat kényelmetlenül még akkor sem, ha épp szorít a cipő.
Másrészt a pszichológia alapvetően egy tudományos alapokon működő rendszer. Melyben a mérhetőség, a megismételhetőség, az általánosan igaznak mondható szabályok felismerése, és az ezekre alapuló módszerek kidolgozása a fő cél.
Aminek a legfőbb eszköze a racionalitás, a logika,
a követhető és érthető világ illúziójának megteremtése.
Ennek következtében a pszichológiai módszerek is főleg az észre és a logikára épülnek.
De az esetek nagy részében az alap problémával, az érzelmi állapotaink, s azok hatásainak átformálásával nem túl sokat foglalkozik, illetve csak másodlagosan.
Ugyan a pszichológia ismeri a tudatalatti létét és hatását, mely kihat a személyiségünkre is. De a tudatalatti tartalmával direktben nem, vagy legalábbis a legtöbb esetben közvetlenül nem foglalkozik.
Mert az érzések alapvetően nem racionálisak, nem mérhetőek, s nem lehet velük úgy dolgozni, hogy az minden helyzetben ugyan azt az eredményt adja.
Mit gondolnak a barátaink?
A barátaink és ismerőseink egy része érti és átéli mindazt, amivel küzdünk. Hisz valamilyen szinten nekik is gondot okoz az érzelmekkel való munka.
S ezen ismerőseink többnyire csak azt tudják megtanítani, hogy ők miként próbálnak felülkerekedni a spontán megjelenő érzések következményein. (Például azt, ha feljön a düh, számolj el 10-ig)
Mivel a legtöbbjük ugyan azzal küzd, mint mi, nem igazán tudnak abban segíteni nekünk, hogy megváltozzon az életünk minősége.
A környezeted másik fele meg nem érti, miért szerencsétlenkedünk az érzések hatásaitól.
Mert ők nem tesznek túl nagy jelentőséget az érzéseikre. Többnyire csak lerázzák magukról az érzéseket, mint vizet a kutya.
Te meg kellemetlenül érzed magad, mert te ezt nem tudod megtenni.
Miközben meg szeretnél egy nagyszerű életet. Csak azt érzed, hogy téged ettől valami újra s újra visszaránt.
Mi történik eközben az érzéseiddel?
Az érzéseink és gondolataink eközben, köszönik szépen, de jól elvannak.
S amikor megjelennek, gond és baj nélkül úgy formálják az életünket, hogy abba sok beleszólásunk nincsen.
Megjelennek, s kifejtik a hatásukat. Ha tetszik ez nekünk, ha nem.
- Melyeket simán átvehetünk másoktól, anélkül hogy ez szándékunkban állna, vagy tudatosulna bennünk.
- Alapulhatnak korábbi kellemetlen tapasztalatokon, amikre nem is feltétlen emlékszünk már.
- Vagy kaphatjuk őket a családunktól „ajándékban” is, amiknek a létrejöttéhez neked semmi közöd nem volt eredetileg (=családi minták).
Persze átkeretezheted, átfogalmazhatod, vagy bármi más eszközt is bevethetsz. De ezek hatása nagyjából olyan lesz, mint amikor eső után előveszed az esőköpenyt.
Bárhogyan is legyen, ha nem formálod át a belső világod, akkor nem igazán fog megváltozni az életed minősége sem.
Adja magát a kérdés:
Hogy a bús bánatban lehet mindezt elérni?
Miként lehet az életünkben jelen lévő érzéseket átformálni?
A megoldás nem egyértelmű, de könnyen elérhető.
Amit ehhez tudni érdemes, hogy az érzések nem direktbe irányítják az életünket, hanem a reakcióink révén.
Ha képesek vagyunk az érzéseinktől némi távolságot létrehozni, akkor már nem sodornak el minket.
Amihez semmi mást nem kell tennünk, mint a spontán megjelenő érzéseinket tudatosítani.
Persze ehhez rutin és tapasztalat (meg egy nagy adag bátorság) kell.
De van ehhez a lépéshez egy kerülő út is. Amivel az érzelmek tudatosításának első lépései egyszerűbbé tehetők (lásd kicsit lentebb).
Ha a megjelenő érzések tudatosítása után még az elengedés folyamatának további lépéseit is hozzátesszük, akkor pillanatok alatt meg fog változni az életünk.
Először csak belül, de nagyon hamar kívül is.
Persze az elején még jelen lesz a többi kellemetlen érzés, amivel még nem foglalkoztál, azok összes hatásával. S amitől nem lesz maradéktalanul őszinte a mosolyod.
De a változás tapasztalata, hogy megkönnyebbülsz egy nehéz érzelmi tehertől, mindenkinél előcsalogatja a gyerekkorban megélt boldogság újabb tapasztalatait.
Ami szerintem az élet egyik hatalmas lehetősége és ajándéka mindenkinek, aki erre vállalkozik.
Neked mi működik?
A modern szemlélet miatt sokan egyedül akarnak úrrá lenni a káoszukon.
Ami tök jól hangzik, de túl sok az érzelmekkel való munka esetén a buktató. Legalább is én ezt tapasztaltam.
Ezen buktatókat viszont egy rendszerezett módon ki szoktam küszöbölni.
Kezdjük a legegyszerűbb, banálisabb dolgok elengedésétől (mint például egy radír), s annak tapasztalatát felhasználva lépünk tovább a belső állapotaink elengedés felé.
Van néhány bökkenő még
A felgyorsult világunkban ezernyi dolog azt sugallja, hogy egyből s azonnal akarj mindent. Ami totálisan szembe megy a belső világunk működésével.
Ahogy egy kedves barátom mondani szokta:
„A lélek útja mindig lassú.”
Éppen ezért fontos, hogy legyél türelmes magadhoz. Ha benne vagy egy élethelyzetben 10-20 éve, ne várd el magadtól, hogy 1-2 nap alatt átalakuljon.
Ugyan vannak érzések, melyek elengedéséhez 2-3 perc elegendő. De egy összetetteb történet elengedése néha napokba/hetekbe is beletelhet.
Arról nem is beszélve, hogy az érzelmileg nehéz helyzetek nem mindig elkerülhetők. S épp ezért időről időre rakódhatnak még rá rétegek az érzelmi elakadásainkra.
Csak hogy még „örömtelibb” legyen az életünk.
Elkötelezettség a kulcs
Nem egy olyan emberrel találkoztam, akinek nem egy-két ponton volt elakadva az életében, hanem nagyon sok helyen. S mégis képes volt változtatni az életén.
Igaz, eltartott egy ideig, néhány hónapig, de szerintem megérte nekik.
Van ugyan mód, hogy ne egyesével kelljen az összes érzelmi gubancunk összes összetevőjét elengednünk, de annak alkalmazásához az alapokat rendesen le kell rakni.
Amihez semmi más nem kell, mint elköteleződni önmagad mellett, s elkezdeni az életed átformálni lépésről lépésre.
Az első lépésekért hívj fel telefonon:
Ki mondja mindezt?
Matits Viktor (Maci)
önismereti mentor,
elengedés tanár
Melyben ugyan a nehézségek és a kihívások nem szűnnek meg, de nem is tesznek minket egy érzelmi és mentális hullámvasútra.
Mindezt egyszerűen, könnyen és realíve gyorsan.
Teszem azt annak ellenére, hogy nem vagyok
sem pszichiáter.
Csupán egy gyakorló buddhista, aki a tudatosság útját járja több, mint 25 éve. S a munkám során igyekszem átadni mindazt, amit az elmúl években megértettem a világról
Mindezt úgy, hogy az érthető és befogadható legyen. Lehántva minden kultúrális sallangot, de a tanítások lényegi elemeit megtartva.
Amihez természetesen az is hozzátartozik, hogy mindenkinek meghagyom a saját hitét, s nem kezdek el senkit sem téríteni.
Inkább Hale Dvwoskin nyomdokain járva igyekszem megmutatni a világ sokszínűségét, segítve a nehézséget okozó belső akadályok elengedését.
Mert amikor meglátjuk azt, hogy hogyan tesszük az életünket nehézzé és bonyolultá, akkor vagyunk képesek igazán azt meg is változtatni.
Ha azt szeretnéd, hogy valaki simogassa a lelked, nem én vagyok a te embered.
Ha azt szeretnéd, hogy motíváljalak s lelkesítselek, akkor is jobb, ha mást keresel.
Ha viszont ahhoz kell az inspiráció és támogatás, hogy elengedd a nehézségeid, belső nyugtalanságod forrását, akkor bízvást számíthatsz rám.
Őszintén és egyenesen mindig meg szoktam mondani azt, amit látok, s mindig meghagyom a szabad választást, hogy a meglátásaimmal mindenki azt csináljon, amit akar.
Egyszerűen azért, mert tudom, hogy ahogyan én látom a világot, az nem mindenkinek befogadható.
Éveken át bevettem azt, hogy minden megváltoztatható, csak akarni kell.
Ami szép és jó, meg sokaknak hitet ad, de a valóság ennél prózaibb.
Mert az, hogy bárki bármit meg tud változtatni az életében, az egyszerűen nem igaz.
Akiknél a mentális és érzelmi nehézségek átvették az irányitást, s mindenben csak a nehézséget látják, s nem képesek a mindennapok szintjén jól működni, annak mindaz, amit leírok ezen az oladon túl nagy ugrás.
Felismerhetik, hogy amit leírok, az rájuk is igaz. De mivel nem tudnak a mélyére nézni az életüknek, csak egy okká és igazolássá válik számukra ahhoz, hogy miért érzik magukat rosszul. S miért kell még mindig mások támogatását igénybe venniük.
Épp ezért akik ilyen mentális állapotban vannak, azoktól mindig azt kérem, hogy keressenek egy pszichológust vagy egy pszichiátert, mert ők azok, akik nekik tudnak segíteni.