Az érzelmi intelligencia fejlesztése egy annyira összetett és félreértésekkel tűzdelt téma, hogy erről egy rövid cikket írni szerintem lehetetlen.
Már csak azért is, mert rengeteg olyan összetevője van, amiről a legtöbb esetben nem is igazán beszélnek.
Ha viszont az egész történetnek a kiinduló pontját egyértelműen és világosan meghatározzuk, akkor az egyértelműen megadja az irányát a folyamatnak.
Az érzelmi intelligencia fejlesztése akkor kerül előtérbe, amikor:
- Újra és újra megismétlődnek azok a helyzetek, amiket el akartunk kerülni.
- Nem tudjuk elérni a céljainkat, pedig amit lehetett, azt beletettünk.
- Illetve amikor azt tapasztaljuk, hogy a céljaink és a cselekeink, bármit is próbálunk, nem ugyan abba az irányba mutatnak.
Az csak bónusz, ha már arra is ráláttunk, hogy nem önmagában a tudatos cselekedeteinkkel van a baj. Mert a nagyon hasonló cselekedetek eredményei között nagyon nagy eltérések lehetnek.
Amiből az is következik, hogy:
- NEM feltétlen azért nem jutunk egyről a kettőre,
mert nem vagyunk elég okosak. - NEM feltétlen azért bukunk el a céljaink felé vezető úton,
mert valamit alapvetően rosszul csinálunk. - S NEM feltétlen azért vannak gondjaink a kapcsolatainkban,
mert alapvetően rossz emberek lennénk.
Hanem azért, mert gyerekként az érzelmek működéséről csak olyasmit tanulunk, ami sok esetben nem igazán működik.
S ha ezt a hiányosságunk
felnőttként be akarjuk pótolni,
akkor is csak részinfók érhetők el
a könyvekben és a tanfolyamokon.
S ami még fontosabb, a sokféle információmorzsák között elvesznek az IQ-val kapcsolatos alapvető kérdésekre adandó válaszok:
- Honnan jönnek, miként alakulnak ki az érzések;
- Hogyan formálják az érzések az életünket – akkor is, ha nem vesszük észre.
- S mit tehetünk azért, hogy ezen érzések ténylegesen megváltozzanak.
Ami egy olyan feladat elé állíthat minket, mint amikor egy több ezer darabos puzzle-t próbálunk a nagy kép ismerete nélkül kirakni.
Amit csak tetéz az, hogy a pszichológiai módszerek csak a reakcióinkat és a viszonyulásunkat igyekeznek megváltoztatni. S mely törekvések időről időre (sajnos) csődöt mondanak (ennek okait pár bekezdéssel lentebb ki fogom fejteni).
Miért nem tanultunk semmit sem az érzelmekről?
Az érzelmek működéséről szóló tudás viszonylag új a nyugati világban. A pszichológiai kutatások, amelyek az érzések működéséről szóltak, csak a hetvenes években kezdődtek el Amerikában.
Az első olyan könyv, amely az így összegyűjtött ismereteket szélesebb körben ismertté tette, 1995-ben jelent meg angolul.
DE az igazat megvallva, Goleman: Érzelmi intelligencia című könyve minden, csak nem egy könnyű olvasmány. Egy tudományos alapossággal megírt majd 400 oldalas könyv, mely tele van leírásokkal hivatkozásokkal és utalásokkal.
Arról nem is beszélve, hogy az elméleti, leíró megközelítése nem tette igazán olyanná, melynek a tartalmát a mindennapok során könnyen lehetett volna használni.
S az azóta megjelent művek legtöbbje is inkább tapasztalatok és kísérletek leírásának gyűjteménye. S nem igazán adnak az érzelmekről egy olyan átfogó képet, melyet egy hétköznapi érdeklődők is könnyedén tudna használni.
Ahhoz, hogy ennek oka érhető legyen, érdemes alaposabban szemügyre venni, mik is valójában az érzések, és miért működnek úgy, ahogy működnek.
Az érzéseink természete
Az érzelmek sokkal ősibbek, mint maga a gondolkodás. Az állatvilágban a legtöbb állat, ha veszélyt érez, egyből elkezd menekülni. Nem azért, mert gondolkodik, hanem mert érzi a veszélyt.
Az agyunk belsejében egy apró rész van, amelyet amygdalának hívnak. Ez az amygdala az érzelmi reakciók központja – és ennek révén sokkal gyorsabban reagálunk veszélyhelyzetekben, mint amit a tudatos (kognitív) működésünk egyből fel tudna fogni, pláne azt irányítani.
Éppen ennek köszönhető, hogy amikor félünk vagy stresszben vagyunk, akkor a tudatos működésünk háttérbe szorul, s az amygdala átveszi az irányítást. S a “gondolkozz pozitívan” típusú tanácsok sem igazán fognak működni”
Ahogy gyakorlatiasan mondani szoktam:
Amikor elöntenek bennünket az érzések,
a racionális gondolkodás szabadságra megy.
Hogyan formálják az érzések az életünket?
A helyzet annál egy picit összetettebb, hogy csak az érzések hatását vegyük figyelembe. Az önkéntelenül megjelenő érzések, gondolatok és cselekedetek egymással karöltve formálják az életünket.
Amiből az is következik, ha
az érzéseink,
a gondolataik és
a cselekedeteink
egymást támogatva tudnak együttműködni,
azzal tudjuk elérni a legtöbbet.
Amit részben akár tudatosan is formálhatunk:
- Sok esetben a cselevés által képesek lehetünk formálni az érzéseinket és a gondolatainkat;
- Máskor elegendő a látásmódunk, a gondolkodásunk átformálni, átkeretezni.
Amihez képesek igazodni az érzések és a cselekedetek is; - S ma már a pszichológiában is létezik az érzelmek szabályozása (lásd később).
Ezek közül az első kettőt viszonylag könnyebb megtenni a legtöbb esetben (ezzel dolgoznak többnyire a pszichológiai módszerek). De az érzések megváltoztatása nem annyira egyszerű, mint amennyire azt szeretnénk.
Ennek okáról már volt szó. A spontán megjelenő, alapvetően a védekező mechanizmusainkhoz kapcsolódó érzéseinkkel az adott pillanatban nem sok mindent tudunk tenni a tudatos elménkkel.
Ezért azon, nem feltétlen veszélyes, de veszélyérzetet vegy görcsös reakciót okozó helyzeteket át szoktuk formálni. Úgy, hogy maga a kiváltó inger alapvetően nincs jelen, vagy hatástalanítva van.
Azaz az érzésekkel való munkához
kerülőutat szoktam használni.
Főleg akkor, amikor az érzések dominálnak.
A gyakorlatban ugyanis azt tapasztaltam, hogy nem könnyű úgy az érzésekkel dolgozni, hogy azok folyamatosan torzítják a pillanatnyi tapasztalást.
Ezért én többnyire (főleg a közös munka elején) nem közvetlenül az érzésekkel dolgozom. Hanem azok hatásain keresztül mutatok rá a bajok gyökerére.
Mert így haladni egyszerűbb, praktikusabb – és sokkal könnyebb is. Mert az ezernyi gndolat nem teszi bonyolultabbá a folyamatot, mint kellene.
Miért annyira furák az érzelmi alapú reakcióink?
Az érzések többnyire a korábbi tapasztalatok lenyomataiként tárolódnak el a testünkben. Ez igaz mind a saját tapasztalatainkra, mind a családunktól “megöröklött” emlékekre, s minden másra is…
Ha a korábbi tapasztalatokhoz hasonló helyzetbe kerülünk, akkor korábbi tapasztalatokhoz kapcsolódó érzetek megjelennek, s elkezdik a gondolataink és a cselekedeteink irányítani.
Csendben, akár úgy is, hogy magát a hatást észre sem vesszük, csak a következményeket.
Ami kialakítja ugyan azokat az ismétlődő helyzeteket, melyek befolyásolják az életünket. Ami a szerencséseknél támogatja az életüket, míg sokaknál épp ellenkezőleg, nehezítik azt.
S mindezek tetejébe van még egy dolog, ami megnehezítheti az életünk, ami talán az előzőek után már nem is igazán meglepő:
A belső állapotaink nem is igazán logikusak.
Inkább esetlegesek, kiszámíthatatlanok.
Egy apró gondolat: szerintem neked is akadályokat eredményeznek a belső állapotaid, különben nem jutottál volna el idáig az olvasásban.
|
Ha ezen változtatni szeretnél, |
Szívesen segítek bárkinek, aki nyitott a változásra, s hajlandó tenni is érte…
Az érzelmi intelligencia fejlesztés módszerei
Rengeteg módszer és könyv jelent az érzelmi intelligencia fejlesztéséről, aminek kapcsán érdemes tudatosítani néhány dolgot.
- Az első jellegzetes félreértés, amiről már volt szó, ha azt hisszük, hogy egy kritikus helyzetben a gondolatainkkal képesek vagyunk irányítani az érzéseink. De hát ez ugye nem megy…
- A mindfulness egy nagyszerű módszer, a helyzetek tudatosítása szinte minden sikeres érzelmi átalakulás alapja (én is erre építem fel a segítő munkámat).
De önmagában a mindfulness nem elegendő a mélyben megbújó hatóerők feltárására, s a meditatív ülés egy túlterhelt állapotban levő ember számára nagyon megterhelő lehet. - Önmagában csak a jó érzésekre való fókuszáló hozzáállás egy olyan zsákutca, mely azt eredményezi, hogy a nehézégeinket okozó érzéseket nem vesszük észre, kizárjuk a látóterünkből.
Sokakat láttam ennek következményeitől szenvedni, Épp ezért ennek nem igazán jó ötlet extra erőt adni. - Az érzelmek “szabályozásá”-t (elnyomását) én nem találtam túl célravezetőnek, mert az érzelmek elnyomása legalább annyi bajt tud okozni hosszabb távon (testi bajok formájában), mint az érzések szabadjára engedése.
- S az sem túl szerencsés, ha az érzelmekkel való munkát csak az emberi kapcsolataink nézőpontján keresztül szemléljük. Hiszen az érzések a nap 24 órájában jelen vannak az életünkben, s formálják azt.
- A testi érzetekkel nagyon jó lehet ugyan dolgozni, ezernyi érzelmi lenyomatot el tudunk általa engedni az életünkből. De az elején ez nem mindenkinek könnyű. Főleg nem azoknak, akiket sok bántás ért korábban.
Ezek fényében szabadon kijelenthető, hogy bárki bármit mond, valami új megközelítés szükséges az érzelmek kapcsán.
Érzelmi intelligencia fejlesztés másként
Ha valóban változást szeretnél, akkor érdemes picit máshova tenni a fókuszt. Mert az nagyon kevés, hogy a megjelenő belső állapotaink NE kezdjék el átformálni az életünket.
Önmagában a szél sem azért fog elállni, mert te azt akarod.
Annak okai és feltételei vannak,
mint ahogy a belső állapotaink megváltozásának is.
Az érzelmi intelligencia fejlesztésének ezért az egyik fő célja, hogy megtanuljunk a jelen kor helyzeteihez alkalmazkodni. Főleg a folyamatosan változó, áramló világunk ezernyi hatásának közepette.
Olyanná kell válnunk, aki körül ugyan zajlanak az események, de ez belülről nem feltétlen késztet minket mozgásra (s nem sodornak el a tapasztalataink hatásai).
Aminek révén képesek leszünk úgy reagálni a körülöttünk lévő világra, ahogy az számunkra a leginkább megfelelő. Eltávolítva a belső világunkból az összes olyan nyomógombot, melyek a belső egyensúlyunkból könnyedén kibillenthetnek minket.
S aminek köszönhetően a mindennapjaink egyszerűbbé és örömtelibbé válhatnak (anélkül, hogy elnyomnánk az érzéseinket).
Érzelmi intelligencia fejlesztés lépésről lépésre
Miután tisztáztuk, mi is a valódi célunk, az első igazi lépés az, hogy tudatosítjuk: mi van bennünk az adott pillanatban. Mert csak azzal tudunk érdemben dolgozni.
Azzal nem, ami szerintünk jó kellene, vagy amiről azt gondoljuk, hogy az egész folyamatot könnyebbé teheti. Mert onnantól csak egy légvárat fogunk építeni, melyet az első kihívás romba fog dönteni.
Ezért én mindig alaposan körbejárom azt:
- Mi az a konkrét történet, ami épp foglalkoztat minket?
- Miként hat ez az életünkre?
- Hogyan éljük meg mindezt a mindennapokban?
- S ezekhez hogyan viszonyulsz?
Ami önmagában már egy érzelmi intelligencia fejlesztő gyakorlat (mert az önreflexiós és az önismereti képességeinkre hat).
A következő lépésben pedig elkezdjük megnézni azt, mi minden kapcsolódott az adott történethez, s mit tesz hozzá a tapasztalásunkhoz.
Az egész megközelítésem alapja, hogy mindenkiben van egy nagyszerű lény elrejtve, amit a rárakódott működésmódok elfedtek, s ezek révén viselkedik s gondolkodik úgy, ahogy.
S épp ezért igyekszem senkit sem rossznak tartani. Csupán azt látni, hogy egyes emberek működése néha annyira ártó, bántó s akár káros másokra nézve, hogy azzal valamit bizony kezdeni kell.
(De persze én sem vagyok szent, néha én is rendesen bele tudok esni az ítélkezés csapdájába 🙂 )
Az EQ fejlesztés útjelző táblái
Ahhoz, hogy az érzelmek dzsungelében ne tévedjünk el, van egy rendszerezett módszerem, ahogyan a nehézségek működését és okait tudatosítani szoktam.
Ezen szempontok első két csoportját már említettem:
Van 4 mód, ahogyan a helyzeteket megélhetjük, s
van 8 mód, ahogyan a helyzetekre ragálhatunk (mely nem az érzelmi reakciókat jeleni!)..
Következő lépés annak tudatosítása, hogy mihez kapcsolódnak a jelenben megélt belső állapotok. Amiben olyanok szerepelnek, mint a gyerekkori tapasztalatok vagy a családunktól “kapott” generációs minták stb.
A következő csoport 14 alapvető mozgatórugót tartalmaz, mint a biztonság, az irányítás, a az elfogadás és a kapcsolódás igénye…
Ezután következik bő egy tucat mentális akadály, amikkel képesek vagyunk az életünket és a változást is megnehezíteni.
S nem utolsó sorban van 30 gátló program, melyek érdemben képesek a céljaink elérést megakadályozni (és amelyekről gyakran nem is feltétlen tudjuk, hogy léteznek s hatnak ránk).
Hogyan néz ki ez a gyakorlatban?
Természetesen nem szoktam minden egyes alkalommal az összes szemponton végig menni.
Mint ahogy nem szoktuk az út mentén a KRESZ összes tábláját megtalálni egy 50 km-es út alatt.
Többnyire a mentális akadályok és a gátló programok tudatosítására, és azok átformálására a legtöbb esetben nincs szükség, mert az alapvető igényekhez kapcsolódó görcsölések (elakadások) okozzák többnyire a bajt.
S épp ezért feleslegesen
nem szoktam ágyúval verébre lőni.
Persze ha a mentális akadályok és a gátló programok hozzátesznek a kialakult helyzetekhez, s azok tudatosítása nélkül nem lehet a görcsöléseket átformálni (elengedni), akkor elkezdek a történetek mélyére ásni, s átformálni azokat.
|
Ha bármilyen kérdésed van, |
Szívesen segítek átlátni az információk tengerén.
De ki az, aki ezt mondja?
S miért mondom azt, amit mondok?
Matits Viktor vagyok. Eredeti végzettségem vegyész, de az életem nagy részben a tanításról szólt.
Az első “tanóráimat” elsős (ma úgy mondanánk kilencedikes) gimnazistaként tartottam.
Érettségire segítettem felkészülni egy barátomnak (egy 11.-es anyagot vettünk át), majd egy tizenegyedikesnek az utolsó kémia dolgozatához segítettem megérteni a számolásos feladatokat, amivel elkerülte az évvégi bukást.
Fél évvel később, egy iskolaváltás után egy gyerekkori barátom (s osztálytársam) matek dolgozataira segítettem felkészülni (akiből azóta ugyan csak tanárnéni lett).
Majd pár év kihagyás után, 1999 nyarától (a szüneteket leszámítva) szinte folyamatosan voltak magántanítványaim – közel 25 éven át.
Aminek fő ismérve az volt a legtöbb esetben, hogy rövid idő alatt kellett átható (érdemjegyekben mérhető) eredményt elérnem olyanoknál, akiknek rengeteg hiányossága és félreértése volt az adott reál tantárgyból.
Tehát ahhoz vagyok hozzászokva, hogy nem azért kapom a pénzt, hogy csak csinálok valamit, hanem azért, mert amit csinálok, annak tapasztalható eredményei is van.
De akkor miért?
Ezek ismeretében felmerülhet a kérdés, miért hagytam fel a tanítással,
s miért kezdtem el EQ fejlesztéssel foglalkozni?
Az első és legfontosabb ok: mert nekem is szükségem volt rá. S a fent vázolt nehézségekbe én magam is belefutottam (a legtöbb esetben nem is egyszer).
S éveket tettem abba, hogy átlássak ezen a kaotikusnak ható történeten.
Amihez semmi mást nem kellett tennem, mint felismerni azokat a tájékozódást segítő alapvető szempontokat, melyek hozzásegítettek az érzelmek útvesztőjében való tájékozódáshoz.
Másrészt arra jöttem rá, hogy a tanítás közben egyre jobban az érzelmi mozgatórugókkal foglalkozom, s nem a konkrét tananyaggal. Aminek meg is lett a pozitív hatása (amiért a szülők hálásak is voltak).
De arra jöttem rá: számomra a munkám leginspirálóbb része az érzelmi elakadások feloldása, amely alapvetően nem egy tanár feladata, hanem egy coaché.
De önmagában a tudás nem sokat ér…
Ha megtanulsz írni és olvasni, de azt nem használod rendszeresen. Nem lesz belőle sok hasznod.
Mint ahogy az érzelmi intelligencia fejlesztése is csak akkor fogja az életed jobbá tenni, ha a megszerzett tudást és tapasztalatot napról napra használod.
Épp ezért nem csinálok videós kurzust abból a tudásból, amit összegyűjtöttem. Pedig jól megmaketingelve tuti sok pénzt kereshetnék vele.
De engem a sok pénz önmagában nem boldogít. Ahhoz az is kell, hogy azt lássam, neked is jobb lesz az életed az együttműködésünk hatására (s az sem árt, ha még én is tanulok valami újat).
Amihez ellenengedhetetlen, hogy rá merj nézni a nehézségeidre, s legalább magadnak bevalld, hogy hol szorít a cipő.
Amit, főleg az elején nem túl egyszerű egyedül megtenni. De ha mutatom az utat, mutatom azt, hogy ezt érdemes csinálni, akkor neked is könnyebb lesz.
Pont azért tanítom meg a módszerem részletesen, s kapod meg az első pár alkalom után az úgynevezett “érzelmi térképet”.
Hogy azokkal a történetekkel is tudj dolgozni, amit mások előtt nem mersz felvállalni.
Aminek a befogadásához (főleg az elején) kell agy jó adag bizalom is. Mivel sok esetben az érzelmekkel való munka ugyan úgy nem megérthető logikusan, mint maguk az érzések.
De egy idő után lesz egy pont – általában a 3-4. konzultáció után – ahol az egész hírtelen össze fog állni, és azt fogod mondani: ‘Aha! Így működik!
|
Ha te is átélnéd ezt a pillanatot, |
Mert egy módszerről olvasni nem elég.
Csak akkor tudja megváltoztatni az életed, ha megtapasztalok és használod is!
Mit tehetsz most magadért
Az érzelmekkel való munka annyira sok elemből, összetevőből áll, amit már az legelején alkalmazni kell, hogy azt átlátni és jól alkalmazni, mindenféle alap nélkül szinte lehetetlen.
Kezdve azzal, hogy minden változás azon múlik, fel tudjuk-e mérni reálisan, mire vagyunk képesek az adott pillanatban.
Ezt néha annyira nem tudjuk felmérni, hogy olyanra is vállalkozunk, amire az adott helyzetben esélyünk sincs elérni. Miközben meg nem tesszük meg azt, amire képesek lennénk (mert azt nem értékeljük szinte semmire)
Aki hajlandó megtenni azt, amire egy adott pillanatban képes – legyen az akár csak egy nagyon pici dolog –, azzal képes lesz változtatni az életén. Még akkor is, ha első pillantásra az nem úgy tűnik.
De azok, aki ragaszkodnak a nem működő megoldásaikhoz, annak nagyon nehezen fog változni az élete.
Csak hogy pontosan érthető legyen, mire gondolok:
“Ha anyám/testvérem/párom/főnököm/stb.
így és így viselkedne, akkor…”
Ami tuti zsákutca, mert az embereket nem lehet megváltoztatni. Az emberek megváltoznak, ha azt választják. De azt mi nem tudjuk kikényszeríteni.
De akkor mit tehetünk?
A saját dolgunkkal törődünk, a saját működésünket formáljuk.
Mert azt legalább meg tudjuk tenni. Nem mindig magától értetődő ennek módja, de van, ami működik.
S ezzel párhuzamosan pedig mindenki mást pedig békén hagyunk, mert másoktól maximum kérhetünk. Aztán vagy megteszik, amit kérünk, vagy nem.
S ilyen esetekben két dolgot tehetünk. Vagy MÁSKÉPP kezdünk el csinálni a dolgaink, vagy MÁSOKKAL. De nem erőszakolhatunk meg senkit (még átvitt értelemben sem).
Ehhez megtanítom neked személyre szabottan, hogyan tudod az éppen aktuális érzelmi mintáidat átformálni. Egymásra épülő kicsi lépésekben, hogy minél kevesebbet kelljen foglalkozni az érzelmi ellenállásokkal.
Amihez nem találtam fel a spanyol viaszt. Nincs semmi olyan, amit egy józan gondolkozású ember nem tud megcsinálni.
De ahogy én átadom az ehhez szükséges tudást – az évek során felhalmozott tapasztalataim révén – az hat. Persze csak akkor, ha te is beleteszed a megad részét.
|
Ha készen állsz, hívj fel |
Aki valaha dolgozott velem, az pontosan tudja, hogy sosem kérek lehetetlent.
Ha esetleg mégis elakadnál egy feladattal, az ennek köszönhetően nem baj. Mert többnyire az rámutat valami olyanra, amivel külön is érdemes foglalkozni.
Ugyan ez első váltpzásk nagyon hamar megjelennek, de az igazi, tartós változáshoz 2-3 hónapnyi közös munkára biztosan szükség van. Amihez elválaszthatatlanul hozzá tartozik az egyéni munka is.
“Nincs még egy ilyen mentor,
aki így magyaráz, utat mutat és segít.
Akkor is, ha az elején furcsának tűnik,
bízni kell csak benne, tudja mit csinál.”M. Panna
A puding próbája az evés!
Az első konzultáció egy lehetőség arra, hogy megtapasztalod: működik-e neked a velem való munka, vagy sem? Tudod-e követni azt, amit kérek, vagy befeszülsz, s az egód mindent beleadva ellenáll a változásnak?
Nem foglak extra, csak most és csak neked típusú ajánlattal meglepni. S nem lesz rajtad nyomás sem (mert ezek a fajta módszerek szembe mennek mindazzal, amit tanítok s amit képviselek).
De természetesen, ha érdekel, az első alkalom végén 5 percben elmondom, hogy hogyan szoktam egy több alkalmas munkát levezényelni.
Egyébként is, a közös munka 2 emberen múlik. Nekem is lehet olyan, hogy valakivel nem tudok vagy nem akarok együtt működni, s ezt fel is szoktam vállalni.
S mivel én sem szoktam az ilyen típusú döntések kapcsán magyarázatot, indoklást kérni, azért magam sem szoktam ilyet adni.
Aminek az egyik legfontosabb oka, hogy egyszerűen nincs olyan ember, aki mindenkinek szimpatikus vagy mindenkivel együtt tud dolgozni.
|
A változás tőled függ, s én szívesen segítek benne! |