Az érzelmi intelligencia fejlesztése jellemzően öt területhez kapcsolódik:

• az önismerethez,
• a motivációnkhoz (mozgatórugóinkhoz)
• az önfejlesztéshez,
• az empátiához és a kapcsolódáshoz,
• a kapcsolatainkhoz

Mindegyikhez rengeteg technika, gyakorlat és tanács van az interneten. Van azonban ezen tanácsoknak egy közös tulajdonságuk, hogy többnyire csak a külvilág fele érzékelhető jelekre összpontosítanak

Holott:

A reakciók, a mindennapok nehézségei csak tünetek, s nem a valódi okok.

A megoldatlan nehézségek ráadásul folyamatosan energiát vonnak el a mindennapjainkból, s a nehézségek a hozzájuk kapcsolódó területeken rendesen formálják a végeredményt is.

A valódi változás kulcsa az, hogy ami eddig nem volt látható – és ezért nem volt hozzáférhető –, azt tudatossá tesszük. Mert ami láthatóvá válik, azt már át tudjuk formálni (lépésről lépésre).

Önismeret, mint az EQ fejlesztés eszköze

Az önismeret fejlesztésére rengeteg módszer létezik: tesztek, meditáció, naplóírás, pozitív gondolkodás. Sokan szeretnék a magukról kialakult képet pontosítani, de sokszor elakadnak.

Egyrész azért, mert az önmaguk megismerését keülső referenciapontok használatával akarják elérni (mely a jelenlegi énképük hiányosságait is okozza).
Másrészt azért, mert a létezésük egyik vagy másik aspektusára figyelnek, s nem kezelik az érzéseiket, a gondolataikat és a cselekedeteiket egy egységes rendszer részének.

Mit jelez a testünk?

A görnyedt hát, az összeszorított állkapocs, a harmadik kávé délután háromkor – mind jelzés arról, mi zajlik bennünk. Csak éppen senki nem tanított meg minket ezekből olvasni.

A testi jelzések megfigyelése talán a legegyszerűbbek, s nem kell hozzájuk nagy tudás vagy nagyszerű képességek. Csupán némi tudatos odafigyelés, hogy mikor jelenik meg a feszültség bennünk, hogy mi történt bennünk vagy körülöttünk a testi érzet megjelenése előtt?

Ami sok esetben többet elárul a működésünkről s a nehézségeink okairól, mint bármi más.

A gondolatain is záporoznak

A belső monológunk nem a valóságot írja le, hanem annak csak egy szeletét. Aki elkésik, gondolhatja azt, hogy „mindig elkések” – de azt is, hogy „legközelebb másképp szervezem.”

Ugyanaz a helyzet, teljesen más reakció. Mely pont a lényegre mutat rá, hogy hogyan reagálunk a világra fejben:

• beletörődünk a helyzetbe, s elfogadjuk azt, hogy „ez a sorsunk”, VAGY
• Elkezdünk a jelen helyzetünkön változtatni.

De ahhoz, hogy meg tudjuk változtatni a gondolkodásunkat, sok esetben egy döntéssel nem feloldható (amint majd az önfejlesztés résznél látni fogjuk).

Egyszerűen azért, mert a gondolataink nem önmagukban vannak, hanem a korábbi tapasztalataink és azok érzelmi lenyomatainak következményei sok esetben.

Az érzelmeink is hatnak ránk

Reggel összeszorul a gyomrunk, mert „ma nehéz nap lesz.” A munkahelyen valaki megjegyez valamit, beindul a belső kritikus – és mire este hazaérünk, az egész napunkat átjárta a feszültség.

Mindezt napról napra megélve,
az életünket csendesen és kitartóan formáló hatásként.

Mely képes minket elcsigázni s elvenni az erőnket. Mert ahol fájó, vagy legalább is érzékeny pontot érnek ezen hatások, azokra elkezdünk reagálni. Ha nem is feltétlen látványosan, kifele érzékelhetően. De újra és újra.

S pont ezek a reakciók, s a velük megjelenő érzések mutatják meg azt, mi is az igazán fontos nekünk. S ezek megfigyelése révén megérthetjük, Mik azok a pontok, melyek az érzelmi állapotainkat képesek kibillenteni a harmónia állapotából.

Az önismeret lényege az önmegfigyelés

Az önismeret belépési pontja az önreflexió. Az a pont, amikor meglátjuk azt, miként működünk, s  a mindennapi működésünk hogyan formálja az életünket, a munkánkat és a kapcsolatainkat.

Aminek a legfontosabb célja felismerni az életünkben azon nyomógombokat, hatóerőket, melyek érzékenyen érintenek minket, s melyek cselekvésre késztetnek minket.

A valódi motiváció megtalálása

Az, hogy kit mi hajt, az nagyon sokféle lehet. Amibe sok minden belejátszik: a neveltetésünk, az igényeink, az érdeklődésünk, a családi mintáink, illetve az ezekhez való viszonyunk.

S ezen hatások egyvelegből jelenik meg az, ami valójában képes minket kimozdítani a fotelből.

Ezzel szemben a motiváció fejlesztésére rengeteg olyan módszert használunk, melyek alapvetően a külső világhoz kapcsolódnak. De a valós igényeinkre nem irányítják rá a figyelmünket.

A célok kitűzése, a határidők, a jutalmazás, a mások elismerésének begyűjtése stb. nagyszerű eszközök a motivációnk megnövelésére, de csak akkor, ha megtaláljuk azt, ami nekünk igazán fontos.

Én is csak akkor tudtam igazán jó életet teremteni magamnak, amikor ráleltem arra, mi az, ami képes engem igazán kimozdítani a komfortzónámból. Mely nálam nem a divatos pénz, idő, jó lakás és a nyaralás vagy a jó kinézet, hanem valami teljesen más.

Mert engem igazán az motivál, hogy akikkel dolgozom,
azoknak az élete ténylegesen jobbá váljon.

Amiből egyértelműen látszik, hogy a megfelelő motiváció hiánya nem egyfajta gyengeség vagy lustaság.

Félre értés ne essék! Imádok utazni, szeretnék egy jobb helyre költözni, de ezek engem igazán nem hoznak lázba. Ezek eléréséért nem igazán maradok fenn 11 után, hogy közelebb kerüljek ezekhez.

A motiváció rétegei

A külső motiváció rövid távon tud igazán jól működni.Mert az igazi hatóerő a külső motivációból könnyen elillan, ha nincs mögötte semmi mélyebb hatás.

De rövid távon attól még hat, főleg akkor, ha a bizonytalanság vagy a félelem bekapcsol bennünk. Nem véletlenül épít a félelem különböző formáira a legtöbb marketingüzenet. 

Az alapvető igényeink tudatosítása ott kezdődik, amikor már nem kifele (másokra és a körülményekre) figyelünk, hanem befele.

Amikor tudomásul vesszük, hogy az elakadásaink feloldása többnyire nem egy döntés kérdése. Hanem a ki nem mondott, fel nem ismert igényeink hiányosságainak és  sérüléseinek következménye.

Amit pontosan jeleznek azon a helyzetek, amikor ott ülünk egy feladat előtt, s pontosan tudjuk, mit kellene tennünk, és mégsem teszünk semmit. Vagy csak a látszat kedvéért csinálunk valamit.

A belső motiváció elemei életünk alapvető mozgatórugóit jelenti, melyek minden másnak alapot s értelmet adnak. Beleértve a gondolkodásunkat, a működőképes céljainkat épp úgy, mint annak módját, ahogy a nehézségeket meg szoktuk élni és fel szoktuk oldani:

• a biztonság igénye,
• az irányítás és eredményesség igénye,
• a stabilitás és elismerés igénye,
• a támogatás és elfogadás igénye, valamint
• a növekedés és változás igénye.

Hogy melyik mikor és mennyire domináns, az egyénenként és helyzetenként eltér. Ami pontosan megmagyarázza, miért bénít meg egy helyzet valakit, miközben másnak semmi gondot nem okoz ugyanaz.

Nem az számít, mit csinálsz

Ahogy látható, nem maguk a cselekedetek eredményezik a sikert, hanem mindaz, ami ezek mögött van.

Még akkor is, ha az igényeinket nem mindig ismerjük fel, azok jelen vannak, s hatnak. S ami nekünk működik, mert lelkesít, erőt s lendületet ad, az másnak teljesen közömbös vagy akár gátló is lehet.

A motiváció kapcsán nem az a kérdés,
mit kellene tenned, hogy lelkes legyél.
Hanem az, mi tehet téged lelkessé.

Mert a belső motivációnk ismerete révén az elakadásaink érthetővé, s idővel átformálhatóvá válhatnak. S ennek felismerése elvezet az érzelmi intelligencia következő lépéséhez, a tudatos önfejlesztéshez.

Az önfejlesztés útvesztői

Az önfejlesztő módszerek, mint a szokáskövetés, a megerősítő mondatok ismétlése, a belső gyermekkel való munka, jobbá tehetik az életünket.

De ez a fajta önfejlesztés nem mindig eredményez tartós változást az életünkben. S nem azért, mert ezek módszerek rosszak lennének. Hanem mert a legtöbb esetben csak a tünetet kezelik, s nem érnek le a bajok gyökeréig. S így azokat nem is tudják megváltoztatni.

Az önfejlesztés egy rendszerszintű feladat

Az önismeret kapcsán arról volt szó, hogy a gondolataink megváltoztatása nem egy döntés kérdése. Mert a gondolataink a múltunk lenyomataiból táplálkoznak.

De ezen a ponton már érdemes arról beszélni, mi is kell valójában a gondolataink (és egyébként az érzéseink) megváltoztatásához. Annak felismerése, melyik mozgatórugó kapcsán alakultak ki bennünk elakadásunk az egyes nehézséget okozó érzések és gondolatok kapcsán.

Mert ez a fajta alapmintázatot felismerve és átformálva sok minden meg tud változni az életünkben. Ami nem csak az érzéseinket, a gondolatainkat és a cselekedeteinket jelenti, hanem azok eredményét is.

De ez nem mindig olyan egyszerű, mint ezt a pár sort idevetni, mert a belső munka, s különösen az érzelmekkel való munkának van pár buktatója.

Az érzelmi munka három buktatója

Az érzelmekkel való munkát három csapda nehezítheti meg.

Az első az elnyomás: amikor nem engedjük meg magunknak, hogy egyes érzések megjelenjenek az életünkben.

A második a beleragadás: Amikor a megszüntetés nagy igyekezetében újra és újra megteremtjük az elakadást, mert nem tudjuk, pontosan hogyan lehet azokat letenni, elengedni, s hátrahagyni őket.

A harmadik talán a legveszélyesebb: amikor egy érzelmi működés úgy formálja az életünket, hogy észre sem vesszük. S ennek révén nem is látunk rá arra, mi okozza a bajt az életünkben.

Jelenlét és elengedés

A motivációnk görcsös részét elengedve képesek lehetünk az alapvető motivációnk harmonikus megéléséhez. Ami az életünket könnyebbé és egyszerűbbé teheti.

Mindegyik alapvető igényhez van specifikus gyakorlat, amivel akár gyökerestől is meg tudjuk ezen igények görcsösségét szüntetni. De már az elengedés és a jelenlét is elegendő ahhoz, hogy a nehézségek javarészét hátra hagyjuk. Hale Dwoskin, a Sedona-módszer megalkotója is azt mondta: ezzel a kettővel messze el lehet jutni.

Épp ezért a 8 alkalmas Belső szabadság program első pár alkalmán magam is ezek megtanításával és elmélyítésével kezdek.

Az az állapot, aminek révén ezen eszközöket használva elérhetünk, az nem egy tökéletes, steril valami. Hanem egy élő, folyamatosan megújuló, formálódó, életteli belső összhang.

Melyben sokkal kevesebb a feszülés, az elakadás és a nehézség. Egy olyan megtapasztalása önmagunknak, amelyben a nehéz napoknak és a hibáknak is van helye.

S ami lehetővé teszi, hogy ne csak a saját belső világunkat lássuk tisztábban, hanem másokét is be tudjuk fogadni és elfogadni. Ami elvezet az érzelmi intelligencia következő eleméhez, az empátiához.

Empátia és EQ

Az empátia az érzelmi intelligencia talán legtöbbet emlegetett, s mégis sokszor leginkább félreértett része.

Ennek fő oka, hogy sok esetben a kommunikációra helyezik a hangsúlyt, mely nem minden helyzetben elegendő. Teljesen jól működhet egy vásárlási szituációban eladóként, de a minőségi vagy szorosabb kapcsolatok kialakításához nem elegendő.

Kire figyelünk valójában?

A minőségi empátia akkor tud megjelenni, ha ismerjük magunkat s az igényeinket. Mert nem kapcsolnak be véletlenszerűen a nyomógombjaink egy helyzetben. Aminek révén képesek vagyunk odafigyelni másokra, s érdemben reagálni is a kéréseikre, kérdéseikre.

Ennek hiányában viszont belekerülhetünk olyan helyzetekbe, amikor képtelenek vagyunk másokra figyelni. Mert a bennünk megjelenő reakciókat csillapítandó ösztönösen ismerős pontokat, kapaszkodókat kezdünk el keresni a helyzetben. Ami elviszi a fókuszunkat.

Csakhogy ezzel a másik valódi állapota elsikkad, s a reakciónk már nem róla s főleg nem neki fog szólni. Mert a másik embernek a mozgatórugói, emlékei és céljai teljesen eltérhetnek a mieinktől. Amihez más válaszok és meglátások illeszkednek.

Empátia önmagunk felé

Ahhoz, hogy a saját igényeinket és határainkat felismerjük, időt kell szánnunk önmagunkra. Nem azért, hogy minden helyzetben helyt tudjunk állni (persze az se lenne rossz), hanem azért, hogy ismerjük a határainkat.

Mi az, amit még meg tudunk tenni egy adott helyzetben, s mi az, ami a lehetőségeinket meghaladja. Illetve igyekezni annak határát kitágítani, amit meg tudunk tenni (magunkért és másokért).

Amihez természetesen szükséges egy alapos önismeret, illetve a mozgatórugóink tudatosítása. Illetve ezen folyamat közben felismert elakadások, feszültsége és hiányok feloldása.

Mert ennek révén érhető el, hogy egy nehéz helyzetben is érdemben helyt tudjunk úgy állni, hogy a nyomógombjaink ne zavarjanak be.

Az empátia célja

Az empátia nem egy elsajátítható tudás, hanem egy kapcsolódási mód.  Amelyben a saját vetítéseinket félre tesszük, s a másik valódi igényeire kerül a fókusz.

Egy nyitott és befogadó állapot, amely a minőségi kapcsolatok alapja, s melynek az alapja nem a technika, nem az érdek, hanem a valódi tisztelet.

A kapcsolataink működése

Sok helyen olvashatjuk, hogy a sikeres kapcsolatok titka a megfelelő szavakban rejlik. Ha elég pontosan megfogalmazunk, mit szeretnénk, s azt következetesen tesszük, akkor minden rendben lesz.

De eljöhet az a pont, hogy rádöbbenünk, ez kevés a valódi kapcsolatok kialakítására. Mert egy helyzetben ugyan tudod, mit kellene mondanod, de egy szó sem jön ki a szádon.

Mert belül egészen mást érzel, s mást is mondanál, mint amit az eszed diktál.

Kapcsolódás és kapcsolat

Van két alapvető fogalom, amit nem szabad összekeverni.

• A kapcsolat jelen van minden emberrel és minden olyan részével az életünknek, melyek hatással voltak vagy vannak az életünkre.
• A kapcsolódás az maga a kapcsolat működése, mely lehet akár támogató, akár nehezítő is. Sőt, ez a hatás helyzettől függően s időben is érdemben változhat.

Például a pénzhez való kapcsolatunk érdemben meghatározza a helyzetünk.

• Ha azt éljük meg, hogy nincs, hogy nem elég, hogy hiányzik, akkor azt teremtjük meg.
• Ha nyitottak vagyunk arra, hogy a pénzt befogadjuk, akkor meg egy másik világot fogunk a pénzzel kapcsolatban teremteni.

De azt, ha más írásaimat is olvastad már, mondanom sem kell, hogy ez a fajta kapcsolódás nem fejben dől el. Csak a gondolkodásunkban is megjelenik, ha a pénzzel és a jóléttel való való kapcsolatunk nincs tele ellenállásokkal.

Ami valljuk be, az elmúlt évtizedek történetét megfigyelve, sokaknak idehaza nem is annyira magától értetődő. Részben ezért is mennek ki sokan nyugatra egy jobb élet reményében.

Amit a kapcsolataink tükröznek

A kapcsolataink nem véletlenszerűen alakulnak. Az 5 alapvető mozgatórugó az önképünket éppúgy meghatározza, mint azt, kihez közeledünk és kitől távolodunk ösztönösen. S persze azt is, hogy kitől várunk támogatást, s kitől nem.

Ami néha egyáltalán nem tűnik jó választásnak, főleg nem kívülről. Az ilyen helyzetek addig ismétlődnek, amíg ezek gyökerére rá nem látunk, s át nem formáljuk.

Mert

a kapcsolataink fejlesztése csak a saját oldalunk rendbetételéről szól.

Úton a minőségi kapcsolatok felé

Ha változtatni szeretnénk, érdemes lépésről lépésre haladni, s nem a legfájóbb pontnál elkezdeni a változtatást. Hanem ott, ahol a legkisebb lépés a legnagyobb hatással jár.

Ehhez nem terápiás feltárás kell – csak egy jelenfókuszú megfigyelés: mi az, ami a legtöbb kapcsolatomban visszatérően megjelenik? Más emberekkel, más helyzetekben, mégis ismerős formában?

A kapcsolatok így válnak az érzelmi intelligencia természetes tesztpályájává – ahol az önismeret, a motiváció, az önfejlesztés és az empátia hatása egyszerre mutatkozik meg. S ahol minden előző lépés igazán értelmet nyer, egy élő és eleven változás részévé.

Egy külső szempont – amely nem ítélkezik, hanem megért és kérdez – sokat gyorsíthat ezen az úton, de az első lépésekben én magam is tudok segíteni az önismereti hírleveleimmel.

Összegezve

Az érzelmi intelligencia fejlesztése főleg nem technikák gyűjteménye. Nem arról szól, hogy jobban kezeljük az érzéseinket, hogy kitartóbban törekedjünk a céljaink felé, vagy hogy ügyesebben kommunikáljunk.

Persze ezek is kellenek hozzá, de nem ez a lényegi pont. Hanem az, hogy a nehézségeket okozó mintázatainkat, szokásainkat képesek legyünk a gyökerénél fogva átformálni. Hogy ne egy technikától függjünk az, egy helyzetben mit tudunk megtenni, s mit nem.

A változás akkor kezdődik el igazán, amikor a mélyben futó mozgatórugóink láthatóvá válnak, s ezek mentén elkezdjük az életünket tudatosan formálni.

Mert ami láthatóvá válik – az átformálhatóvá is válik egyúttal. Lépésről lépésre.