Rövid tartalomjegyzék
Az önmotiváció elemei
Amikor az önmotiváció szóba kerül, két érdemi kérdésre kell érdemi választ adnunk, mielőtt a céljainkkal valamit is kezdenénk.
- Mit szeretnénk elérni?
- Miért akarjuk azt elérni?
A klasszikus módszerek ilyen sorrendben mennek végig ezen a két kérdésen, de a belső motiváció kapcsán láttuk, hogy a történet nem így működik igazán.
Épp ezért a célok meghatározásához az abban az írásban elvégzett feladatok tapasztalataira fogunk építeni.
Motiváló erők

az unni fogja az életét.
Amikor az életünk minőségét szeretnénk jobbá tenni, akkor nem érdemes a sablonos megoldások irányába elmenni. Mert a sablonok sosem adhatják meg nekünk azt a fajta egyedi irányt, ami ténylegesen élvezetessé teheti a céljaink eléréséhez elvezető utat.
Nincs annál küzdelmesebb, mint amikor a céljaink elérése egy bozótharccá válik. A bennünk lévő ellenállások miatt.
Én is lehetnék egy kutató, akinek nemzetközi elismertsége és megbecsültsége van. VAGY lehetnék egy gazdasági tanácsadó illetve szakértő is. Járhatnák elegáns öltönyökben, lakkozott cipőben, stb…
Mert mind a tudásom (végzettségem), mind az ezekhez szükséges tapasztalatom megvan. Egy időben csináltam is, de mindez tőlem nagyon messze van, hogy ma már nem foglalkozom vele.
Ehelyett azzal foglalkozom, ami lelkesít, ami feltölt energiával, ami elégedettséggel tölt el. Segítek az egyszerű meglátásaimmal jobb életet teremteni másoknak anyagilag s érzelmileg.
S mindenki másnak is azt javaslom, hogy keresse meg azt, ami igazán élettel tölti meg a napjait, s azzal foglalkozzon. Mert abban tud olyat alkotni, ami másoknak is érték.
Lehet, tízből kilenc embernek semmilyen bevételt nem hoz, mert „nincs rá kereslet“. De ha azt teszed, amit akár ingyen is megtennél, akkor akár még anyagilag is kiemelkedő eredményeket hozhat neked.
- Emlékszem egy selyemfestő ismerősömre. Sokan foglalkoznak selyemfestéssel, ami sokaknak csak egy örömteli hobbi. De neki önálló selyemfestmény kiállításai voltak, s tömegek voltak a megnyitóin, s rendszeresen elkapkodták a festményeit.
- Egy ismerősömet az egyetemi felvételi időszakában lebeszéltem a műegyetemről, mert a fotózás volt a mindene. Pár évvel később véletlenül összetalálkoztunk, s megköszönte a jó tanácsot.
- Volt egy pszichológus ismerősöm, aki éveket cseszett el az orvosin, mert nem tudott egy vizsgán a második évben túljutni.
A történethez az is hozzájárult, hogy az édesanyja erőltette az orvosik (s már a felvételinél kezdődtek a bajok, pedig a felkészüléshez minden támogatást megkapott).
A célok szerepe
H megvan az, mi az ami lelkesít, s meg van az is, mit szeretnél avval elérni, akkor a célok nem a motiváció fenntartásának eszközei lesznek, hanem a cselekvéseink fókuszáltságát fogja segíteni
Hogy lássuk, mi a következő lépés.
A célok kitűzésének többféle módszere van, amiknek egyik legtöbb jellegzetes elemét tartalmazza a S.M.A.R.T. módszer, mely egy angol rövidítésből származik. (A smart szó egyébként angolul okost, intelligenst jelent.)
Ahhoz, hogy igazán érthető legyen, amit ennek kapcsán át akarok adni, ennek a blognak, illetve az ehhet kapcsolódó EQ fejlesztő hírlevélnek az elkészültéről fogok pár gyakorlatias vagy elgondolkodtató dolgot megosztani.
S, azaz specific (=konkrét, egyértelmű)
A konkrét célok megfogalmazása, főleg a céljaink keresése során nagyon bekorlátozó lehet.
Mert amikor még keressük azt, hogy mit szeretnénk a belső inditatásunk mentén létrehozni a világban, akkor érdemes minél több lehetőséget megvizsgálni.
Én is ebbe a hibába estem ennek az oldalnak a megalkotása során. Mert nagyon hamar kezdtem szűkíteni a fókuszom. Mert gyorsan akartam eredményt, s nem a legjobb lehetőségre fókuszáltam.
M, azaz measurable (=mérhető, számszerűsíthető)
Sok olyan célunk van, mely könnyedén számszerűsíthető. De közel sem az összes. Főleg nem az életünk minőségét nem lehet számokkal leírni..
De amikor ez lehetséges, akkor sem mindig előrevivő. Elsőre szerencsére fel sem tudtam mérni, mennyi mindenről lehet írni érzelmi intelligencia fejlesztésének kapcsán. Ha ezt tudom, tuti levert volna a víz…
A, azaz achivable (=elérhető, reális)

az nem hagy teret a spontaneitásra.
A célok elérésének folyamatában van egy kulcs elem. Hogy képesek legyünk olyan részekre szedni a nagyobb feladatokat, hogy az már reális, elérhető legyen számunkra. Mert ha ez nem megy, akkor garantáltan el fogunk bukni.
Rengeteg tartalmat írtam az évek során, sőt, írtam már önismereti blogot is. S ezért pontosan tudtam, hogy egy olyan cél, hogy
Írj egy-két hónap alatt egy olyan blogot, mely 200 bejegyzést tartalmaz 5 nagy témakőrre bontva.
garantáltan halálra van ítélve. Még a modern AI technológiával is, ha igazi minőséget szeretnénk csinálni.
R, azaz relavant (=kapcsolódó, illeszkedő)
A munkám során azt tapasztaltam, hogy ez sokaknak nagyon nem egyértelmű. Mindent is akarnak egyszerre, ahelyett, hogy egy konkrét dologgal foglalkozzanak.
Nekem is csábító lenne a pszichológiai trükkökről, meg az erőszakmentes kommunikációról írni (mert az sokakat érdekel). DE nem teszem, mert az én munkámnak, világlátásomnak nem az van a fókuszában.
T, azaz time-bound (=időhöz kötött)
A munkák időbeni összehangolása egy sok embert megmozgató, összetett feladatnál alapvető fontosságú. De ez nem minden helyzetben működőképes.
Például amikor már megvolt ennek az oldalnak az alap szerkezete, hetek mentek el avval, hogy kialakítsam azt a stílust, hangvételt és szóhasználatot, aminek révén a mondanivalóm könnyedén befogadhatóvá válik.
Az első néhány összefoglaló írásom kétszer is kénytelen voltam alaposan átszerkeszteni az írás közben jött felismeréseknek köszönhetően. De az, hogy már megírt szövegeket átírok, kiegészítek, az rendszeres.
A S.M.A.R.T. megközelítés hiányossága
A fenti elemek egy lineáris, egymásra éülő rendszer és életet feltételeznek. De az életünk egyszerűen nem ilyen. Épp ezért nem túl gyakori, hogy mindent sikerül pontosan úgy megterveznünk, hogy gond nélkül elérjük a célunkat az eredeti elképzeléseink alapján..
Időnként rá kell nézni a mindennapjainkra, s felmérni azt (ott, ahol éppen vagyunk), mi az a lépés, mely közelebb visz a célunkhoz. S egy nagyobb változás esetnén még az is előfordulhat, hogy a célunkat is újra kell fogalmaznunk.
Célok a mindennapokban
A céljaink elérése folyamatosan változó világunkban sok esetben nehezebb, mint volt pár évtizeddel ezelőtt – nem azért, mert maguk a lépések lettek nehezebbek, hanem mert túl sok hatás tereli el a figyelmünket.
Aminek a hatásait kiküszöbölni a rendszeres újratervezés sokat segíthet nekünk. Ami egyúttal a változó világhoz való alkalmazkodást is megkönnyíti. Mert vannak olyan külső hatások is, melyekre érdemes odafigyelni.
De ezen újratervezési lépéseknek fontos eleme annak tudatosítása, ami belülről mozgat minket. Amihez a belső motivációink tudatosítása sokat segíthet.
A belső tapasztalataink használata

az bajba kerülhet.
Ha azt szeretnénk, hogy a cselekedeteink közelebb vigyenek egy olyan élethez, ami ténylegesen élni szeretnénk, érdemes újra és újra ránézni az életünkre, s ha szükséges újratervezni a következő lépéseket.
Amihez a négy belső jelzésünk (energianövekedés, könnyedség, energiacsökkenés, ellenállás) nagyszerű segítségünkre lesz. Mert ezen jelzések nem csak a motivációnk feltérképezésére használhatók, hanem a rendszeres újratervezésekkor döntési iránytűként is.
Ha az, amit szeretnénk, s az, amit teszünk, egyfelé mutat, az jó érzeteket fog felhozni bennünk. Ha ezek elmaradnak, eltűnnek, azok pedig azonnal fogják jelezni, hogy valamin változtatni kell, mert elvétettük a valódi céljainkat.
Általában…
A belső motivációink kihívásai
Van egy igen kellemetlen helyzet, amire viszont érdemes odafigyelni. A belső jelzéseink nem elég hangosak, hogy a fejünkben lévő zajt túlharsogják. Ezért (főleg az elején) érdemes meg-megállni, s megnézni, mi is van bennünk.
Arról nem is beszélve, amikor a belső igényeinket extra kihívás éri:
- Akinél a biztonságra való törekvés alapvető, abból a bizonytalanság, a folyamatosan változó világ kihívásai rengeteg energiát vihet el az életéből.
- Akinek az irányítás megélése alapvető, annak a másoktól függő, vagy a kiszámíthatatlan helyzetek tudnak idegőrlőek lenni.
- Akinek az önkifejezés vagy a külső visszajelzések a fő hajtóereje, annak egy csendesebb, visszahúzódóbb időszak tud extra kihívásokat rejtegetni.
- Akinek a támogatás és az elfogadás az alapigénye, az nagyon nehezen tud mit kezdeni egy kritikákkal s intrikákkal teli környezettel.
- S aki folyamatosan előre szeretne lépni, annak egy érési, átalakulási folyamat tud igazán nehéz lenni (többnyire el is menekül előle).
Ezek nem jellemhibák, nem egyszerű választások eredménye. Hanem a belső világunk alapvető működésének következménye, melyet megváltoztatni talán az egyik legnehezebb önfejlesztő feladat.
Célok elérése a mindennapokban
Önmagukban a nagy célok nem eléggé motiválóak. Ezért szokás őket kisebb feladatokra s részfeladatokra bontani. Mert azok sokkal inkább befogadhatóbbak, átláthatóbbak s elérhetőbbek. Főleg akkor ha képesek a belső igényeinket is elégíteni menet közben.
Amikor 16 éves voltam, a célkitűzések kapcsán kaptam egy olyan mondatot, mely azóta elkisér.
A céljaink elérése attól függ,
képesek vagyunk-e minden nap egy lépést tenni feléjük.
Melyben semmi bonyolult nincs, s általa pillanatok alatt le lehet mérni, hogy mennyire esélyes egy kitűzött cél elérése.
Persze volt olyan cél, ahol ez a kérdés napjában többször is feljött (azokat rendre el is értem). S olyanok is, amiről pár nap alatt megfeledkeztem (na azokból semmi sem lett).
S ennek kapcsán teljesen mindegy az, hogy ez egy pici cél volt, melyet rövid idő alatt elértem. Vagy egy nagyobb cél, amelyért éveken át dolgoztam.
Volt olyan célom, amit 11 év alatt értem el. Mert annyi minden extra dolog kellett hozzá.
S míg elértem, közben lediplomáztam, s többször is át kellett alakítanom az életem.
De ezt az időszakot semmiért nem cserélném el, mert enélkül nem lennék ma az, aki vagyok.
A célok tudatosítása
Mindenkinek van pár dolog, amit szívesen megváltoztatna az életében. Sőt, van akinek sok is. De nem mindenki jut el ahhoz a ponthoz, hogy tegyen is érte.
Ha képesek vagyunk rálátni arra, miért fontos ténylegesen az adott dolog számunkra, akkor leszünk képesek megmozdulni s lépéseket is tenni azért, hogy más legyen az életünk.
Aminek kapcsán nem kerülhető meg pár alapvető kérdés:
- A céljaink mennyire segítik a belső motivációnk megélését?
- A céljaink mennyire támogatják egymást?
- Melyik az a cél, mely igazából nem fontos nekünk?
S a céljaink hogyan kapcsolódnak illetve támogatják egymást?
Mielőtt azonban ezekre válaszolnánk, van egy elem, amit sokszor kihagyunk a számításból.
Ha valamit el akarunk érni, ahhoz idő, erőfeszítés, esetleg eszközök és nem utolsó sorban pénzre van szükség.
Értem, s magam is vallom, hogy a pénz nem boldogít. De:
- ha nincs,
- ha küzdeni kell érte,
- ha időnként kifogyunk belőle,
- ha nem vagyunk hajlandóak tudatosan kapcsolódni a pénzhez,
- s mindent kitalálunk, hogy ne kelljen ezzel szembenéznünk.
Akkor a céljaink menthetetlenül kudarcot fognak vallani. Mert korgó gyomorral az elért céljaink is csak szenvedést fognak nekünk hozni.
A célkitűzés tükre
Esténként nézzünk rá arra, mi az a dolog, ami többször is eszünkbe jutott. Aminek kapcsán volt bennünk egy kényelmetlen érzés, hogy nem haladunk vele.
S nézzük időnként át a leírt céljainkat. S ha valamiről megfeledkeztünk, akkor nézzünk rá arra, miért történt ez.
Elsőre majdnem azt írtam, hogy húzzuk ki, mert nem fontos, de ez nem feltétlen igaz. Lehet, hogy van valami, ami miatt kerüljük a történetet, s azt érdemes feloldani.
De az egy következő írás fő témája lesz, amikor céljaink akadályait vesszük sorra.
Küld el ezt az írást a barátaidnak is!