Rövid tartalomjegyzék
A motiváció érzete
A motiváció nem egységes jelenség, hanem több hatás együttes eredményeként jön létre. Sokszor csak a könnyen érzékelhető részével foglalkozunk. Miközben meg a mélyebbről ható erők sok esetben erősebben hatnak ránk.
Arról nem beszélve, hogy ezek mindenkinél sok egyedi elemet is tartalmaznak, melyek miatt nem lehet olyan javaslatokat tenni, amellyel a motivációt mindenki ugyan úgy tudja fejleszteni. Mert az érzékeny pontjai mindenkinek máshol vannak.
Épp ezért a motiváció fejlesztése helyett sok esetben a célok elérését szokták a középpontba tenni, s azt remélik, ha ennek kapcsán a vágyat sikerül feltüzelni, akkor az meghozza a motivációt is.
Ami egyébként egy jó alap a motiváció különböző szintjeinek megértéséhez is:
- Tűzz ki célokat!
- Határozd meg az odavezető lépéseket!
- Tűzz ki minden lépéshez határidőket!
- S ha elérted a célod, vagy annak egy fontos mérföldkövét, akkor Jutalmazd meg magad!
De fontos tudatosítani, hogy az ilyen megközelítések csak az emberek egy részénél működik igazán. S amikor ez a megközelítés vakinél nem hoz eredményt, akkor sokan csak széttárják a kezüket, hogy „ennek pedig működnie kell”.
Ezért sokan extra erőfeszítést teszünk azért, hogy elérjük a célunkat. S aminek köszönhetően előbb-utóbb belátjuk, hogy ez a fajta megközelítés önmagában kevés nekünk, mert valamiért nem működik.
A kudarcaink háttere
A sikertelenség oka nem annyira elvont vagy bonyolult, mint amilyennek elsőre tűnik. A célorientált megközelítések azért vallanak kudarcot, mert csak a mérhető eredményekre helyezik a hangsúlyt.
Ami azért nem hozza el a várva várt eredményt, mert a célok eléréséhez szükséges cselekvéshez az erőt és a lendületet a belső világunk adja meg. S ha a hajtóerő hiányzik, akkor a kudarc borítékolható. Amit úgy is meg lehet fogalmazni:
Ha nem állsz be a céljaid mögé,
soha sem fogod azokat elérni
De sok esetben a célok mögé beállás nem egy döntés kérdése, hanem a belső világunk kusza működésének függvénye.
Ezen helyzet pontos megértéséhez a motiváció (a hajtóerő) 3 egymásra épülő rétegét vesszük sorra, kívülről befele haladva:
- A külső motiváció, mely a körülöttünk lévő világhoz kapcsolódik.
- Az alapvető igényeink, melyeket rajtunk kívül többnyire csak a szűk környezetünk ismer.
- S a belső motivációnk, mely az összes cselekedetünket, akár tudattalanul is áthatja.
Mindhárom szintnek megvan a maga működésmódja, belső „logikája”, s annak csapdái. amit érdemes észben tartanunk, ha eredményeket akarunk elérni az életünkben.
A külső motiváció ereje
Sokszor van úgy, hogy pontosan tudjuk, mit kellene tennünk. Van egy tervünk, van egy célunk – és mégsem indulunk el. Vagy elindulunk, de néhány nap után elakadunk.
Ilyenkor általában az derül ki, hogy valami hiányzik. Ugyan rövid távon sokszor tényleg működnek az elhatározások: az első néhány napban, amikor még frissek, de ez nem tart örökké, és a külső struktúra tartja magát.
De aztán jön pár nehezebb nap: s elmarad egy-két lépés, megjelenik pár bekúszó kétség, egy megcsúszott határidő, s az egész kártyavárként omlik össze.
S marad az a kellemetlen érzés: „miért nem bírom megcsinálni azt, ami másoknak láthatóan megy?”
Mikor hat ránk a külső motiváció?
A külső hatások akkor válnak ösztönzővé, ha bekapcsol bennünk a bizonytalanság és a félelem hatására az ősi túlélési ösztön.
Nagyon sok marketinges trükk is erre épül, mert nagyon jól működik.
- Gondoljunk azon ajánlatok tömkelegére, amikor a lehetőség korlátozott voltára építik az üzenetet.
- Illetve azon üzenetekre, amikor a jelen helyzeted változatlanságának következményeivel, vagy annak rosszabbodásával „riogatnak”.
A két üzenet közül az utóbbit érezzük keményebbnek. Holott sok esetben az van közelebb az igazsághoz. Csak sokakat zavar, hogy szembesülnek olyasmivel, amivel nem akarnak vagy nem tudnak szembenézni
Másrészt kihasználják azt a tényt, hogy a legtöbb embernél a bizonytalanság és a félelem olyan nyomógomb, amivel másokat nagyon sok mindenre rá lehet venni. Aminek a használata egy vállalkozás esetén egy egyszerű üzleti döntés.
És semmilyen etikai megfontolás nincsen mögötte. Mert akik erre a nyomógombra nem építenek, azok óhatatlanul lemaradnak, s idővel be is csődölhetnek (magyarul náluk is befigyel a veszteségtől való félelem!).
Az már csak hab a tortán, hogy a minket érő tömérdek marketing üzenet ezeknek köszönhetően a bennünk meglevő túlélési ösztönt aktiválja, mely a belső biztonságérzetünk erodálja.
Figyelj meg: A mindennapok során hány olyan helyzet van,
amikor a túlélésre vagy a félelemre reagálva döntünk?
Aminek eredménye egyenesen le fog minket vezetni ahhoz a kérdéshez, hogy miként lehet meghaladni a túlélést szolgáló legalapvetőbb motivációt.
A igényeink hatása
Amint már írtam, amikor nem vagyunk képesek motiváltan cselekedni, az egy jelzés arról, hogy az előttünk álló feladat, s a bennünk lévő igények nincsenek összhangban.
S ez az élet rém egyszerű helyzeteiben is megjelenhet.
A dodzsem példája
Egy barátunkkal elmegyünk egy helyi vurstliba, s mivel mind a ketten szeretjük a dodzsemet, felveti, hogy menjünk pár kört. De a válaszunkból kiderül, hogy ezt most annyira nem szeretnénk.
Pár egyszerű kérdés után kiderül, hogy ennek oka, hogy szeretnénk menni vécére. És az elsőbbséget élvez számunkra a dodzsemmel szemben.
Az igényeink tudatosítása, s az annak való „engedelmesség” sok esetben egyszerűvé teheti az életünket. Mert nem tesszük az életünket feleslegesen nehézzé azáltal, hogy elnyomjuk őket.
De van olyan helyzet, amikor a cselekvés akadálya nehezebben felfedezhető.
Lássunk erre is egy tipikus példát:
Egy „egyszerű” feladat elvégzése
Ott ülünk egy feladat előtt, tudjuk, hogy a feladatot jó lenne megcsinálni, ismerjük a lépéseket is, s még az eredménynek is tudnánk valamilyen szinten örülni. De ennek ellenére sem akaródzik megtenni az első lépéseket.
S csak ott ülünk, s nem tudjuk mi a baj.
S ennek hátterében többnyire nem a lustaság s nem is emberi gyengeség áll. Hanem valami teljesen más.
Egy olyan helyzet, amikor az elrejtett, ki nem mondott, fel nem ismert igényeink ellenállnak. S egyszerűen szembe mennek azzal, amit épp akkor ésszel elhatároztunk, hogy meg fogunk tenni.
A igényeink felfedezése
Ahhoz, hogy az akadályozó hatásokat meg tudjuk változtatni, érdemes rálátnunk arra, hogyan hozzuk meg a döntéseinket. Mert ezek sok mindent meg tudnak mutatni rólunk.
Sokszor a választásink nem szabadok, hanem gyerekkori mintákat követünk, s meg sem kérdőjelezzük azokat.. S sokszor már nem is tudjuk megmondani, mi a mi valós igényünk egy helyzetben, s mi az, amit belénk neveltek.
A kötelességek, az elvárások, a „csak csináld” logika lassan beépült a mindennapjainkba, s annyira természetessé válhatnak, hogy ezek nélkül már el sem tudjuk képzelni az életünket.
De eljöhet az a pont, amikor a kívülről belénk ívódott elvárások s a valós igényeink annyira messze kerülnek egymástól, hogy önkéntelenül is elkezdünk a kívülről megtanult parancsoknak ellenállni, s képtelenek leszünk cselekedni.
Az önmegfigyelés mint iránytű
Ezen a ponton lesz egyértelmű, hogy az önismeret, pontosabban az igényeink megfigyelése nem egy öncélú játék. Hanem az életünk jobbá tételének alapja.
Ha felismertük azt, mik azok a tevékenységek, amik képesek még egy hosszú és nehéz nap után is erővel feltölteni minket, akkor megtalálhatjuk azt a belső motivációt, aminek a megléte bármilyen helyzetben jobbá teheti az életünket.
Mely egy hatalmas nagy kincs, mert ennek révén felismerhetjük az elakadásaink fő okát, amit képesek lehetünk majd könnyedén átformálni, akkor bármilyen „nem szeretem” feladat elénk kerül.
Amihez a legtöbb esetben nem több akaraterőre van szükségünk. Hanem egy olyan pillanatra, amikor ránézzük, mi visz előre és mi húz vissza. S ennek ismeretében picit megváltoztatjuk a fókuszunkat.
Figyeld meg: A következő alkalommal, amikor nem tudsz valamit megtenni, egyszerűen csak kérdezd meg magadtól: „Mi az, amit most valójában csinálni szeretnék?” S hagyd, hogy a válasz megjelenjen.
Az igényeink egyszerűsége
A fenti kérdésre kapott spontán válaszok sok esetben pontosan olyanok, mint amilyeneket a gyerekektől kapunk a tanulás kapcsán. Mert mondjuk hiányzik az életükből az elegendő mozgás, vagy hogy ki tudják engedni a gőzt. S ezzel mi is sok esetben szembesülünk, csak nem igazán merjük bevallani.
Szerintem sokunknak van olyan ismerőse, aki mikor hazaér hulla fáradtan, nem mer ledőlni s szundítani egy órát. Holott a testüknek arra lenne szüksége.
Ehelyett lerogynak egy kanapéra, próbálják magukat elfoglalni valamivel, s az egész este csak kinéznek a fejükből. Ahelyett, hogy szundítás után valami számukra motiváló dolgot csinálnának.
De ehhez valami olyasmire van szükség, ami számunkra van annyira fontos, hogy a szundikálás kapcsán megkapott ítéleteket is el tudjuk viselni.
De ezt a belső miértet megtalálni elég nehéz – főleg, ha nem is tudjuk valójában, mit is keresünk.
A belső motiváció építőkövei
Mindannyiunkban ugyanazok az alapvető motivációk munkálnak. De hogy melyik mikor és mennyire domináns, az egyénenként és helyzetenként eltér. Ami könnyedén megmagyarázza, miért bénít meg egy helyzet valakit, miközben meg másoknak semmi baja vele.
A Sedona-módszer, mely az egész munkám egyik kiindulópontja, épp erre mutat rá. Hogy nem az okozza a baj, amit csinálunk, s nem is feltétlen az, ahogyan csináljuk azt. Hanem az, amit közben megélünk.
S ez akkor is igaz, amikor arra keressük a válaszokat, mi az, ami miatt elakadunk. S akkor is, amikor arra keressük a választ, mi az, ami mozgásba hozhat minket.
Ami pont olyan, mint egy érme két oldala. Csak az egyik esetben arra keressük a választ, mi állított meg minket, míg a másik esetben azt keressük, mi lendíthet tovább..
S ennek ismeretében már az sem meglepő, hogy a belső motivációnk, melyek az alapvető igényeink mögött meghúzódnak érdemben formálják az életünket.
Az érzelmeinket, a gondolkodásunkat épp úgy, mint annak módját, ahogyan egy nehezebb helyzetet megéljük és kezeljük.
Illetve hatnak a nyomógombjaink alapvető típusaira is, illetve arra, hogy amikor egy hatás nálunk betalál, az milyen reakciókat vált ki belőlünk. No meg azt is, hogyan próbáljuk a kellemetlen helyzeteket magunkban elrendezni.
Biztonság, nyugalom, béke
A biztonságra való törekvésünk az egyik legalapvetőbb belső motivációnk. Kezdetben csak az életünkre vonatkozhatott, de manapság ez sok mindenre kiterjedhet (például az egészségre, a pénzügyekre, a kapcsolatokra, a társadalmi helyzetünkre stb.).
S amikor megjelenik a bizonytalanság és a kétség, akkor vele együtt gyakran megjelenik a félelem érzete is. Melyet egy rakás további érzés és gondolat is kísérhet, mely végkép megnehezítheti a működőképes döntések meghozatalát.
Önreflexiós kérdés: Melyik az az életterület, aminek hozzákapcsolódott a bizonytalanság, a kétség és a félelem érzete?
Irányítás, hatalom, eredményesség
A második belső motiváló erő az életünk irányához kapcsolódik. Hogy a dolgok úgy történjenek, ahogyan mi szeretnénk, s azon a módon, ahogyan mi elképzeltük.
Ami egy vezető embernél egy természetes működés, hisz attól lesz jó vezető. A gondot az okozhatja, amikor egy vezető mindent is irányítani akar, s az önirányítás lehetőségét teljesen leveszi másoktól.
S jaj annak, aki nem úgy végzi el a feladatot, ahogy azt tőle kérte egy ilyen vezető. Mert a világ összes indulata és haragja a nyakába szakadhat.
Ennek az oka, hogy az ilyen emberekben a nem tökéletes eredmények hatására megjelenik a tehetetlenség érzete, mely feszültség formájában felgyűlik bennük. Ami egy ponton kitör belőlük, mint amikor egy hatalmas kondérból kiborul a víz.
Önreflexiós kérdés: Melyik az az életterület, aminek az irányítása kapcsán bizonytalanságot vagy nyugtalanságot élsz meg?
Stabilitás, értékesség, elismerés
Ne legyünk álszentek. A siker igénye valamilyen szinten mindenkiben benne van, csak az nem mindegy, ki miben méri azt. Pénzben? Vagyonban? Pozícióban? Befolyásban? Élményekben? Jobbá tett életekben?
Legyen az bármi, mindig fontos, hogy azt érezzük: Világunkban minden rendben van.
Hogy mindaz, amit csinálunk, az összhangban legyen azzal, akinek gondoljuk magunkat, s amerre az életünket vinni akarjuk.
Persze ha ez nincs így, akkor megjelenik a tökéletességmánia, a teljesítmény kényszer, a képességeink és lehetőségeink túlvállalása, a hibák rejtegetése, a hamis kép mutatása kifele.
Ami sok emberben, aki ezt érzékeli, visszatetszést kelt. Aki viszont ezt nem látja, nem érzékeli, azt simán felre vezeti.
Önreflexiós kérdés: Melyik az az életterület, aminek kapcsán többet akarunk mutatni, mint amire képesek vagyunk?
Támogatás, elfogadás, örömteliség
Ez az a pont, ami a legtöbb szenvedést okozta nekem. Mert egy olyan ördögi csapdahelyzetbe zárt bele, amiből még mostanra sem sikerült teljesen kikecmeregnem. Mert ennek kapcsán megjelenik a leghamarabb az önfeladás, a szerepjátszás és az elvárásoknak való kényszeres megfelelés.
Melyben ott ordít a „szeretném, ha szeretnének” (Ady E.) ordító kilátástalansága.
Holott amikor a támogatottság érzete jelen van az életünkben, az akkora erőt ad, hogy szinte bármilyen más problémán képes minket átlendíteni, ha azt képesek vagyunk azt elfogadni.
Miközben meg, ha nem érzékeljük mások felől a valódi támogatást, szinte bármi pillanatok alatt túl nehézzé válhat számunkra. Mert támogatás hiányában nem jut el hozzánk az, ami az életünket érdemben táplálhatja.
Aminek tetejében már csak egy kis hab a tortán, amikor ezekhez kapcsolódóan kapunk egy nagy adag megítélést és elmarasztalást. Mert egy ilyen helyzetben
egy egyszerű kritikától is simán elmehet akár a maradék életkedvünk.
Önreflexiós kérdés: Kiknek az elvárásaihoz igazodom? Ez mennyire jó az neked? S ezt választanám-e, ha ez a fajta igazodás nem lenne az életemben?
Fontos! Van olyan igazodási pont, mely tartást és irányt ad az életünknek. Arra nem érdemes feltétlenül nemet mondani.
Növekedés, kibontakozás, változás
A siker után talán ez az, amit viszonylag könnyű felismerni hosszabb távon az életünkben, ha ez bennünk harmóniában van. Mert a fejlődés, a képességeink kibontakozása idővel szemmel látható eredményeket hoz.
De ehhez időről időre képesnek kell lennünk annak felismerésére, hol vagyunk elakadva, mi okozza az elakadásunk. illetve azt, hogyan tudjuk megváltoztatni, feloldani az elakadásaink, s azt el is érjük magunknál.
Ami nem egy egyszerű feladat, mert önmagunkkal szembenézni sosem egyszerű.
S a fejlődésre időt és energiát szánni sem egy „modern” megközelítés.
Mert tele van a fejünk az instant félmegoldások ígéreteivel.
Amikor belső kételyek megjelennek, hogy nem vagyunk elég jók a változáshoz, akkor a korábbi kudarcaink hatásai jelennek meg, mely a változás lehetőségét lehetetlenítheti el.
Amit nem egy esetben pont azok tapasztalnak meg, akik tényleg beleteszik azt az életükbe, ami a változáshoz szükséges.
Önreflexiós kérdés: Mi az, amit mindenképp jobbá tennél az életedben? Mi az, amiről azt gondolod, hogy nem vagy még elég jó?
A belső motiváció hatása
A különböző belső motivációink nem önmagukban formálják az életünket, hanem egymással kölcsönhatásban. Melyeknek a hangsúlyai és megjelenési formái jelentősen eltérhetnek mindenkinél, s azon belül az egyes helyzetekben is.
Sőt, amikor másokkal kapcsolatban kerülünk, az hathat a saját megélésünkre is, akár csak időlegesen átformálva azt, ami fontos nekünk.
Egy erős személyiség hatására nálunk is elkezdhetnek hatni azok a belső motivációk is, mely a másiknál dominánsak. Vagy az is megtörténhet, hogy a minket ért hatásoknak elkezdünk ellenállni, s a saját elakadásaink erősödnek fel egy ilyen helyzetben.
De ugyan így, egy nehéz helyzetben lévő ember elakadásait is át tudjuk venni, melynek túl sok haszna nem lesz. Főleg akkor nem, ha a nehézségek belső okait átvéve mi magunk is elkezdhetjük megteremteni azon helyzeteket, melyek a nehézségek tényleges forrásai a másik ember életében.
Ami akkor lehet nagyon erőteljes hatású, ha a másik nehézségeinek okait magunkkal visszük, s nem tudjuk letenni és hátrahagyni őket rövid időn belül.
A belső motivációnk és önmotiválás
A belső motivációnk ismeretében olyanná formálhatjuk az életünket, hogy azok jobban passzoljanak az alapvető igényeinkhez is.
Mert tudatosan vállalhatunk olyan munkát,
ami a motivációnk megélését is segíthetik.
Ha pedig egy tevékenységet nem tudunk elkerülni, akkor belső motivációnk ismeretében átformálhatjuk a belső világunkat úgy, hogy a nekünk nehezebb feladatokat is könnyebben elvégezzük.
S amikor a számunkra hangsúlyos belső motivációhoz képesek vagyunk a „nem szeretem” feladatokat hozzákapcsolni, akkor az elakadások sokkal könnyebben áthidalhatókká, átformálhatókká válhatnak.
A motiváció újraértelmezése
Mindezek alapján már látható, hogy a motiváció nem csupán egy technika, mellyel képesek lehetünk a céljainkat könnyebben elérni. Hanem egy olyan tényező az életünkben, mely minden pillanatban jelen van s formája azt.
Ha ennek következményein keresztül a saját működésünk gyökerére képesek vagyunk rálátni, s azt elkezdjük tudatosan figyelembe venni a döntéseinkben, az életünk minősége éremben meg tud változni.
Pár fontos gondolat a motiváció kapcsán:
- A motivációnak 3 egymásra épülő szintje van – a külső hatásoktól a alapvető igényeken át a belső motivációig
- A külső motiváció rövid távon működhet, de önmagában nem elegendő egy örömteli s boldog élethez
- Az elakadásaink nem hibák és nem a gyengeségünk bizonyítéka. Hanem egy jelzés arról, hogy valamelyik alapvető igényünk figyelmet kér.
- A belső motivációnk használata révén pedig minőségibb életet élhetünk, mintha csak a felszínes célok után loholnánk.
- De nem szabad megfeledkezni arról, hogy a belső motivációnk felismerés nem fogja megoldani egy csapásra az összes bajunkat. Csupán egy kiindulópontot ad ahhoz, hogy tudjuk, nekünk személy szerint milyen irányban érdemes az életünk irányát meghatározni.
A motiváció három szintje nem egy elvont megközelítés, hanem valami olyasmi, amit közvetlenül meg tudunk figyelni önmagunknál. S ezt tudatosan használva extra lendületet kaphat az életünk.
A motiváció kulcskérdései
Miért nem elegendő a céljaink eléréséhez az akaraterő?
Az akaraterő az ellenállások legyőzésére épít. S ha nincsen ellenállás, akkor nem tud hatni. Másrészt sok energiát emészt fel, s pont ezért a belső motivációink ismeretének a hiányában idővel elfogy belőle a lendület.
Nem azért, mert gyengék vagyunk, hanem mert az elakadásunk tényleges okával nem kezdtünk semmit, csak a következményt próbáltuk valahogy csökkenteni.
Mi a különbség a külső és a belső motiváció között?
A külső motiváció alapvetően egy jutalom megszerzésére vagy egy büntetés elkerülésére irányul. Rövid távon működhet, de az előrevivő hatása hamar elfogy.
A belső motiváció a saját igényeinkből fakad – és akkor is jelen van, ha nem veszünk róla tudomást. A belső motiváció tudatosítása ezért tartósabb eredményt hoz.
Hogyan ismerhetem fel, melyik belső motiváció hat rám egy elakadásnál?
Nem kell erre túl nagy hangsúlyt helyezni, elég megállni és megkérdezni magunktól: Mi az, amit most igazán szeretnék? Mit akarok elérni? Kinek akarok most megfelelni?
A test és az érzések általában gyorsabban válaszolnak, mint az elemző gondolkodás. Egyébként sem a pontos válasz a cél, csupán annak felismerése, mi az, ami hathat ránk egy adott pillanatban.
Mit tegyek, ha nem tudom, mi az ami igazán motivál?
A motiváció felismerése egy folyamat. Épp ezért érdemes újra s újra ránézni arra, mi hajt minket. S ha nem jön spontán válasz, akkor azt megnézni mennyire hangsúlyos az életünkben a biztonságra, az elfogadásra vagy önmagunk valódi megélésére való törekvésünk.
Ezen a kérdések révén a belső világunkban elindíthat egy olyan változást, amitől az életünk elkezdhet külső szinten is átalakulni.
Megváltozhat-e az, hogy melyik belső motiváló hatás a hangsúlyos számunkra?
A domináns illetve a hangsúlyos belső motivációink nem kőbe vésett tulajdonságok. A minket érő hatások, illetve a tudatos önfejlesztés révén a belső világunk átalakulhat. Ami természetesen érinti az alapvető igényeink és a belső motivációink területét is.
Azon helyzetekről nem is beszélve, amikor egyik vagy másik motivációs terület kisimultabbá válik, s automatikusan kevesebb figyelmet igényel, s az életünk más összetevőire is képesek leszünk odafigyelni.