Rövid tartalomjegyzék
A fizikai cselekvés szerepe az önfejlesztésben
A cselekvés tudatos formálása egy természetes és hasznos belépési pontja az önfejlesztésnek. Mely azt a szándékos folyamatot jelenti, amellyel elkezdjük átalakítani az érzéseinket, a gondolatainkat és a cselekedeteinket
Ez minden változás kezdőlépése, még ha ennek nem is mindig vagyunk tudatában.
- Feliratkozunk egy hírlevélre;
- megveszünk egy önfejlesztő könyvet;
- belevágunk egy edzésprogramra;
- letöltünk egy szokáskövető alkalmazást; vagy
- eldöntjük, hogy hajnali hatkor kelünk, s nem lustálkodunk reggel.
A cselekvéssel dolgozni azért is egyszerű, mert azonnali visszajelzést ad, és azt az érzést kelti, hogy haladunk valahová.
Ez az érzés igaz is – de önmagában a legtöbb esetben nem hoz mélyreható változást. A szokáskövetés (vagyis amikor naponta feljegyeztük, mivel töltöttük az időnket) és a strukturált reggeli rutinok az első hetekben valóban rendszerességet hoznak. Amit sokan úgy tapasztalnak meg, hogy jó irányba megy az életük.
De néhány hét után valami megváltozhat. Magának a rendszerességnek a fenntartása lesz a stressz forrása, és az ember azt kérdezi magától, miért olyan nehéz elérni a változást.
Mert a cselekvés akkor fordul a visszájára,
amikor maga a cselekvés válik a céllá,
s nem az avval elérhető változás, eredmény.
Mert a stressz, a nyomás, a kényszer sok esetben egy szinten túl már nem erőt ad, hanem erőt vesz el,s ezért lelomboz, akár le is leblokkol. De ennek a megjelenése mindenkinél más ponton jön el.
Cselekvés, mint az elkerülés eszköze
A cselekvés révén képesek lehetünk az igazán fontos dolgokat háttérbe szorítani. Például a túlhajszolt élet elvonja a figyelmet a lelki és testi szükségleteinktől. Vagy a kínzó magánytól, amit a több éve tartó társtalanság okoz. Ami ideig-óráig működik, de idővel ennek biztosan meg lesz a nem kívánt következménye.
De van egy kérdés, ami a figyelmünket képes újra a lényegre irányítani:
Ez a cselekvés közelebb visz-e a céljaimhoz vagy épp hogy eltávolít tőle?
A kérdés cseles, mert az itt és most pillanatára irányul. Tehát az a cselekvés, ami korábban előrevivő volt, az ma már akadállyá vált. S ez a kérdés pont erre mutat(hat) rá,
De már maga az adott cselevés kiválasztásánál is eltéveszthetjük a célt:
- Csak a tünetre fókuszálunk, a kiváltó okra nem.
- A negatív érzéseket cselekvéssel vagy pozitív gondolatokkal nyomjuk el.
- A múlt hatásaira reagálunk, s nem a céljaink elérése van a középpontban.
- A testet, a gondolatokat és az érzelmeket egymástól függetlenül kezeljük.
- Azonnali és tartós eredményt várunk egy olyan folyamattól, amelynek saját tempója van.
Itt most elkezdhetnék az ismerőseim példáit bemutatva részletes leírásokat adni, de nem teszem. Aminek van egy nagyon egyszerű oka: több ponton is nagyon magamra ismertem a fenti listában.
A gondolatok tudatos formálása
Az egyik első kérdés a cselekedetek megváltoztatása után az, hogyan lehet megváltoztatni a negatív gondolkodásunk.
Az első lehetőség a gondolataink átírása, mely nem feltétlen jelenti a pozitív gondolkodás erőltetését. Inkább a megerősítő mondatok használata segíthet. Főleg akkor, ha a látásmódunkat szeretnénk átformálni.
A kellemetlen tapasztalat viszont az, hogy vannak olyan gondolataink, melyeket nem tudunk egy megerősítő mondattal átírni, hiába mondjuk el azt 100 napig százszor nagy átéléssel.
Az eredmény nem igazán lesz olyan, amilyet igazán szeretnénk. S az ebből kialakuló cselekedetek sem.
Ami nem azt jelenti, hogy a megerősítő mondatok használata felesleges lenne. Csupán azt, hogy nem minden helyzetben elegendő ezek használata. Mert mint szinte mindennek, a megerősítő mondatoknak használatának is van egy korlátja.
Másrészt ha nem vésődött be rendesen az üzenet a tudatalattiba, akkor a megerősítések ismétlésének abbahagyása után elkezdődik egyfajta visszarendeződés. Az agyunk figyelem-orientált: amire irányítjuk, azt erősíti. De amikor más kerül a fókuszba (például a múlt lappangó programjai), akkor az elért hatás el kezd gyengülni.
Példa a munkahelyi kihívásokról
Egy nehéz megbeszélés után hazafelé azt ismételgetjük: „minden rendben lesz” – közben a gyomrunk összeszorul, és este sem tudunk elaludni. Mert a bennünk lévő feszültség nem oldódott fel, nem engedtük el, csak elfedtük azt.
ami azt jelzi, hogy a kellemetlen érzések átírására a megerősítő mondatok sok esetben semmit sem érnek. S az érzések hatása sok esetben erőteljesebbek, mint a tudatos gondolatok.
Gondolatok átformálása másképp
Az első és legfontosabb, hogy elismerjük, nem mindig elegendő 10.000-szer elmondani egy mondatot ahhoz, hogy valósággá váljon.
Aminek kapcsán az első logikus lehetőség, hogy nem ennyit csinálunk meg, hanem mondjuk sokkal többet, „apait-anyait” beleadva. Ami nem is annyira elvetemült ötlet:
Keleti kitekintés
Az keleti hagyományokban ismert a napi mantrák, imák elmondása. Van, amit naponta egyszer mondanak el, van, amit sokkal többször. Az, hogy egy mantrát naponta ezerszer elmondsz, az sokféle hagyományban előfordul, főleg Indiában és Tibetben.
De Tibetben olyan hagyományok is vannak, ahol az összesen elmondott mantrákat számolják. S nem ritka ennek kapcsán százezres és milliós ismétlések emlegetése sem. S ezt nem csak nagy lámák (vallási vezetők) mondják, hanem látszólag egyszerű emberek is.
A másik fontos gondolat, amit tudatosíthatunk, hogy:
A negatív gondolatok olyan jelzések,
melyek a tudat alattiban lévő akadályainkra utalnak.
Melyeknek megváltoztatásához sok esetben már közel sem elegendő a gondolataink használata. Mert a tudatalatti képekben és érzésekben tárolja a múlt emlékeit (s ezek adják a nyomógombjaink alapját is).
Épp ezért nem működik a negatív, akadályozó belső képek átírásához az átkeretezés. S pont ezért érdemes közelebbről megvizsgálni a negatív érzések hátterét is. Felhasználva azt, amit a belső motiváció kapcsán megismertünk.
S ezen túlmenően azt sem árt átgondolni, hogy egy negatív gondolat milyen korábbi tapasztalatokhoz kapcsolódik. Mert azt alaposabban megfigyelve sokkal egyszerűbben elfedezhetjük a belső motiváló erőinket.
Az érzelmeink „formálása”
Az érzések kapcsán kiemelten fontos némi távolságot tartanunk a tapasztalatoktól, hogy ne vonódjunk bele a helyzetekbe, s ne sodorjanak el magukkal. Ami elsőre lehet nem egyszerű, de bárkinek meg tudom tanítani 5 perc alatt. Csak kell hozzá a személyes jelenét., hogy lássam azt, ami ránt bele a helyzetekbe.
És van még egy dolgot, amit érdemes megfigyelni, mert ennek figyelmen kívül hagyása nagyon meg tudja nehezíteni az életünk átformálását.
Az érzelmeink a legnehezebb ítéletmentesen ránézni.
Ami a változás egyik legfontosabb összetevője. Épp ezért válik sokaknak az érzelmi állapotaik megszelídítése az önfejlesztés során a legégetőbb feladattá.
Mert az érzelmek megszelídítésének képessége alapvető a belső átalakulásunk szempontjából. Mert enélkül nem leszünk képesek az életünkön változtatni, vagy csak ugyanazokat a köröket fogjuk járni, mert annak okaihoz nem tudunk hozzáférni.
Belső gyermek munka
Az egyik legismertebb megközelítés az érzelmi önfejlesztésben a belső gyermekkel való munka. Lényege, hogy a belső gyermek képe magában egyesíti a bennünk élő korábbi tapasztalataink és szükségleteink összességét.
A nehézségeink okait pedig abban keressük, hogy a belső gyermek szükségletei és tapasztalatai hol nem teljesültek be, s hol érte azokat sérülés. S annak „meggyógyítása” révén várjuk az érzelmi állapotaink és reakcióink átalakulását.
Vonzó belépési pont, mert sok esetre megadja a magyarázatot, miért viselkedünk úgy, ahogy. De ott kezdődik a gond, hogy ez a tapasztalatainknak csak egy részét írja le, s nem a teljes képet.
A reakcióink lehetséges forrásai
Képzeljünk el egy ránk jellemző helyzetet, amikor egy helyzetben rendszeresen gondunk akad, mert a működésmódunk szólva sem ideálisak. S nehézségek tucatjait hozzuk létre ennek révén.
Aminek hátterében lehet:
-
- a gyerekkorunk egy vagy több kellemetlen tapasztalata, s az annak révén megél lelki érülések.
- a felmenőink által megélt hasonlóan nagyszerű helyezett, melyeket átvettünk (ezt nevezzük családi mintának).
- egy más fajta élmény, aminek a reakciói az adott helyzetben is megelevenednek.
- reagálhatunk a másik ember állapotára is, mely belső feszüléseket okoz bennünk.
- stb.
Amit ennek kapcsán fontos megjegyezni, hogy ugyan a kiinduló helyzet lehet hasonló, akár még a reakciónk is, de a mögötte lejátszódó belső folyamat lehet nagyon eltérő. S épp ezért ezek átformálása is némileg el fog térni.
Az érzelmi munka csapdái
Az érzelmeinkkel való munka kapcsán kétféle csapda létezik. Mindkettő ott kezdődik, hogy az érzelmeket megoldandó problémának tekintjük, s nem az életünk természetes részeinek.
Az első csapda, ha az érzéseinket elnyomjuk. Nem engedjük meg magunknak, hogy egyes érzéseket megéljünk, mert nem érezzük hozzánk méltónak. Ehelyett elfoglaljuk magunkat, kerüljük azokat a helyzeteket, amelyek a kellemetlen érzéseket előhozzák, vagy egyszerűen elkezdünk tudatosan másra figyelni.
A második csapda, ha az érzésekbe beleragadunk. Folyamatosan elemezzük, miért érezzük azt, amit érzünk. Egyre mélyebbre ásunk – de a helyzet nem változik. Sőt, sokszor maga az elemzés tartja életben azt, amit meg szeretnénk szüntetni.
A harmadik csapda, ami talán még ezeknél is több bajt okozhat, ha egy érzelmi működés úgy van jelen az életünkben, s formálja azt, hogy észre sem vesszük.
Az érzelmi munka csapdáinak elkerülése
Az érzelmi munka csapdáinak elkerüléséhez egy olyan dolgot érdemes tudatosítanunk, mi sok esetben lerövidítheti a változást.
Az érzelmek, mint szinte minden az életünkben, létre jön, változik s elmúlik.
S pont ezért írom újra s és újra, hogy a legfontosabb lépés a jelenlét gyakorlása, mert a változás kulcsa sok esetben semmi más, mint a fenti folyamatnak nem állunk az útjába.
Amihez fontos, hogy ne keveredünk bele a helyzetekbe. Aminek az egyik legbiztosabb jele, ha megjelennek az érzelmi és mentális reakciók. Mert akkor már a megélésünket és tapasztalatunkat a megjelenő érzések és hozzá kapcsolódó gondolatok erősen át fogják formálni.
De ennek a dolognak van egy másik oldala is. A nehézségeink és az örömeink zöme is nagyjából a fenti három helyzetnek köszönhető, illetve azok elmaradásának.
- Gondoljunk csak egy közelgő viharra, mely lépésről lépésre fölénk kúszik, s jó alaposan megázunk.
- Vagy a rekkenő nyárra, hogy 20. napja van fullasztó hőség.
- A kellemes őszi időről nem is beszélve, amikor a természet színei megelevenednek, s egy hatalmas élmény lehet egy lombhullató erdőben sétálni.
Az életünk teljességét formálni
Ahhoz, hogy a testünk, a gondolataink és az érzéseink együttes hatását jobban megérthessük, vegyünk újra elő az önismeret kapcsán már megismert példát.
De ezúttal nézzük meg a történet abból a szempontból, melyik életterületét érinti a tapasztalatunk.
Egy stresszes nap krónikája
Reggel, még mielőtt felkelnénk, összeszorul a gyomrunk (testi jelzés). Amit egy gondolat indított el: „ma nehéz nap lesz” (gondolati hatás). Ami gyakran egy érzésből jelenik meg – talán szorongásból (érzelmi összetevő), amit már napok óta hordozunk.
A munkahelyen aztán valaki megjegyzi (ami beindít egy nyomógombot), hogy egy feladatot másképp kellett volna csinálni. Amitől a gyomrunk újra reagál (újabb testi jelzés). S aminek hatására beindul a fejünkben a belső kritikus: „Persze, megint én rontottam el!” (újabb gondolati hatás)
Mire este hazaérünk, az egész napunkat átjárta a feszültség (állandósult testi jelzés). Nem azért, mert valami nagy dolog történt. Hanem mert a három terület egymást erősítve tartotta fenn a nyomást egész nap.
Amikor ezzel a helyzettel valamit kezdeni próbálunk, akkor alapvetően azzal a részével igyekszünk valamit kezdeni, ami minket zavar, s amivel egyáltalán direktben tudunk dolgozni.
- Ha ilyen helyzetben csak a gondolatainkban próbálunk rendet tenni – például megpróbáljuk átkeretezni a munkahelyi megjegyzést – a test feszültsége megmarad, az érzelmi frusztrációval együtt.
- Ha csak a testet kezeljük – elmegyünk edzeni vagy futni, hogy levezessük a testünkbe ragadt feszültségeket – az érzelmekre lehet, hogy az sem fog elég hatást kifejteni.
- Ha csak az érzelmekkel dolgozunk – s megpróbáljuk feldolgozni a szorongást – a gondolati minta holnap reggel mindent újra teremthet.
Nem azért, mert rosszul csináljuk. Hanem mert a rendszer egészét kellene látnunk s azt formálnunk.
S az egyes elemekkel való munka egyébként is reménytelen, mert az érzéseinknek, a gondolatainknak és a cselekedeteinknek is több száz megnyilvánulása lehetséges.
A belső motiváció elakadásai
Az belső motivációnk kapcsán arról márt volt szó, hogy ezek segíthetik az életünket is, de dolgozhatnak a céljaink elérése ellen is.
Ami nem a konkrét igényinktől függ, hanem annak módjától, ahogyan ezek jelen vannak az életünkben.
- Ha ez számunkra könnyed s természetes, akkor támogatni fog minket.
- De ha bármelyik kapcsán azt érezzünk, hogy az hiányzik az életünkből. Netán rágörcsölünk s akár még erőltetjük is, azzal megteremtjük a nehézségek áradatát.
Aminek a hátterében a külső és belső ellenállások, s az ezeket kísérő küzdés van. Amit ésszel, egy döntéssel feloldani nem lehet. Csak rátenni még egy lapáttal 🙁 .
S így lesz
- A biztonság, a bizalom és a belső béke igényéből mentális káosz és túlélés.
- Az az irányítás és az eredményesség igényéből nyugtalanság, indulatok és kontrollálás.
- Az elismerés és a stabilitás igényéből elkülönülés, merev hozzáállás és tökéletességmánia.
- A támogatás és az elfogadás igényéből megfelelési kényszer, ragaszkodás és önbántás.
- Az együttműködés és kapcsolódás igényéből magamutogatás, összehasonlítás és a nehézségek elöli menekülés.
Amit első meglépésben a görcsölés és a hiányállapot elengedése révén lehet megszelídíteni. De ez csak első lépésben ad megoldást. Amikor a történetek mélyét is ki akarjuk oldani az életünkből, érdemes egyedi módszereket is használni ezek feloldásához.
Az elengedés egyébként a belső ellenállások és feszültségek feloldásának az egyik specifikus módszere (a megbékélés a másik).
A korábban már többször említett jelenlét pedig a félelem, a bizonytalanság és a belső káosz feloldásához az egyik legjobb módszer. S mivel ez a két aspektus szinte minden emberi helyzetet kacifántossá tehet, szinte folyamatosan szoktam használni a munkámban.
Erre mondta Hale Dwoskin a Sedona módszer megalkotója, hogy csak ezzel a kettővel nagyon messze el lehet jutni. S amikor a Belső átalakulás programot tartom, ezzel a két eszközzel kezdek el dolgozni az első lépésben (természetesen a 8 alkalom alatt mind az 5 megközelítést sorra szoktam venni).
Összhang a mindennapokban
Ahhoz, hogy valamit elérjünk az életünkben, ahhoz érdemes meghatározni, mit is szeretnénk valójában.
Ha meg van az, mit szeretnénk elérni az életünkben, azzal kapunk a mindennapjainkhoz egy határozott irányt. Amihez az érzéseink, a gondolataink és a cselekedeteink képesek hozzáigazodni.
Ami egyfajta összhangot teremt az életünkben. De ez csak akkor fog igazán jól működni, ha az összhang nem görcsös, merev, s távolról sem jelenti azt, hogy tökéletesekké válunk (főleg nem egy csettintésre).
Az összhang lehetővé teszi azt is, hogy időnként:
- legyenek nehéz napjaink;
- rosszul érezzük magunkat a bőrünkben;
- hogy egy kritikus helyzetben akár még „hibázzunk”.
Mert ezek a tapasztalatok nagyszerű jelzései lehetnek annak, ha valami félrecsúszott. Hogy valamivel baj van, illetve valami nagyobb figyelmet követel, mint amit mostanában szántunk rá.
S épp ezért nem cél a létezésünk leuralása sem. Mert az akadályok és nehézségek elhárításával sokkal többet érhetünk el.
Minként érhetjük el az összhangot?
Mint talán már világossá vált, a minőségi változás nem az egyetlen tökéletes módszer megtalálásán múlik. Mert az igazán működőképes módszer mindig helyzetfüggő. Rengeteg olyan módszer van, mely egy adott helyzetben sikerrel képes az életünket jobbá tenni.
De maga a konkrét módszer s annak hatása nagyon egyén függő lehet még egy hasonló helyzetben is. Mert az alapvető működésünk egyes elemeinek hangsúlyai nem egyformák.
Ami igazán számít, az az egyéni erőfeszítés minősége s mennyisége. Van, akinek kevesebb is elég, míg ugyan azzal a történettel egy másik embernek sokkal több kihívása van. Másrészt vannak dolgok, melyek könnyedén feloldódnak az életünkben, míg mások nem.
Arról nem is beszélve, hogy sokan azt hiszik, hogy csak az az igazi érték, amit egyedül értek el, s nem hajlandók segítséget igénybe venni.
Pedig a valódi változás mindig csak rajtunk múlik. Egy jó segítő csupán a térképet mutathatja meg, illetve szólhat, hol vannak a nehezebb pontok. De nem vesz a vállára, s nem cipel végig a folyamaton. Mert pontosan tudja, ha nincs benne a megfelelő erőfeszítésed, az eredmény tiszavirág életű lesz.
Az önfejlesztés kulcskérdései
Miért nem hoz tartós változást a legtöbb önfejlesztési kísérlet?
Mert a legtöbb módszer kívülről próbál belülre hatni – új szokást, új gondolatot, új technikát ad hozzá. Ami önmagában nem elég, ha a bennünk lévő alap minta, mely a baj forrása, érintetlenül marad. Pont olyan hatású.
A tartós változás akkor kezdődik el, amikor nem hozzáadunk valamit az életünkhöz, hanem meglátjuk azt, ami már jelen van – és azt kezdjük el átformálni.
Mit tehetek, ha újra és újra ugyanaz a mintázat jelenik meg az életemben?
Az ismétlődő minta mindig valamire mutat – egy rögzült érzelemre, egy régi tapasztalatra, vagy egy olyan belső meggyőződésre, amelyet még nem láttunk meg tisztán. Ilyenkor első lépés nem a minta megszüntetése, hanem annak megfigyelése, mi váltja ki, mi mozgat minket az adott helyzetben, s miként reagálunk. Amit önálló munka nélkül megfigyelni szinte lehetetlen.
Hogyan kezdjem el, ha nem tudom, hol akadtam el?
Pontosan ott érdemes elkezdeni. Nem kell tudni a választ – elég észrevenni, hogy valami ismétlődik.
Ez az ismétlődés maga lesz a változáshoz a belépési pont – és általában sokkal egyszerűbbé teszi a változást, mint amikor tucatnyi elképzelés van bennünk az okokról.
Csak ilyan helyzetben nem az egyes történetekkel kell dolgozni, hanem magával a mintázattal.
Mi az, amitől a változás valóban elkezdődhet?
A változás forrása a jelenlét – hogy képesek legyünk a helyzetekre anélkül ránézni, hogy belesodródnánk. Minden más ennek az alapjára tud igazán ráépülni.
Az nem megy, hogy van egy rakás gondolatunk és érzésünk, zakatolnak bennünk, s anélkül próbáljuk jobbá tenni az életünket, hogy ezen figyelemelterelő hatásokkal valamit kezdenénk.
Mi a különbség a coaching és a pszichológiai szemléletű önfejlesztés között?
A coaching a jelenbeli mintákkal dolgozik: mit teszünk, hogyan gondolkodunk, mi az, ami visszahúz most. S a múlt hatásait csak tudatosítja, de nem megy bele ezek részletes elemzésébe.
A pszichológiai megközelítés viszont módszereket, viselkedési mintákat tanít, s az ezt akadályozó múltbeli hatásokat alaposan elemzi. Ami főleg akkor válik hasznossá, ha egy múltbeli hatás elkezdi uralni a mindennapjainkat.