Rövid tartalomjegyzék
Bűntudat feloldási kísérletei
Szinte mindannyiunk életében vannak olyan pillanatok, melyekről nem szívesen beszélünk. Mert olyat tettünk vagy mondtunk, ami szembe ment mindazzal, amit magunkról gondolunk.
S ugyan megpróbáljuk ezeket letenni s hátrahagyni, de újra és újra megjelennek a világunkban a történetnek az emlékei. Mert a nyomógombjaink időről időre a felszínre hozzák.
Ennek feloldására sokan a megbocsátást ajánlják, de ezzel egy tudathasadásos állapot jelenhet meg. Van egy részem, mely vétkezett, s van egy másik részem, aki ennek megbocsát.
Ami biztos, hogy nem vezet igazi eredményre, mert a kialakuló helyzet nem lesz harmonikus. Mert megmarad az ítélkezés magunk felé, mely az egésznek az igazi méregfogát jelenti.
Szégyen és bűntudat
A szégyen és a bűntudat hasonlóan fáj. Annak ellenére, hogy ugyanazon részére irányul az életünknek. A bűntudat azt mondja: rosszat tettem. A szégyen azt mondja: rossz vagyok.
Azaz a bűntudat „csupán” a cselekedetünket teszi rosszá, a szégyen viszont a lényünket.
Ez a különbség akkor válik igazán fontossá, amikor ez a két érzés egyszerre jelenik meg. Mert valaki tudatosan bűntudatot kelt bennünk, s közben ezt nyilvánosan téve még jól meg is szégyenít minket.
Összemosva a cselekedeteinket a létezésünkkel.
A gondolatok átformálása
A gondolataink átformálása logikusnak tűnhet, mert alakítjuk a világot azzal, ahogy látjuk azt. De ez a megközelítés csak akkor működik igazán, ha ezt a spontán megjelenő érzéseink is támogatják.
Sokunk megtapasztalta már, hogy tudja, mi a „helyes” gondolat, de az érzéseink ettől még nem változtak meg. S ez az a pont, ahol a legtöbbünk elakad…
Főleg azért, mert a bűntudat többnyire olyan eseményekhez, helyzetekhez kapcsolódik, mely kiemelten fontos volt nekünk. S akár még ma is az.
A módszer ugyan jó lehetne, csak épp a gond nem a gondolatainkkal van. Hanem a legtöbb esetben a tudatalatti mélyén, ahova az intellektuális megközelítés csak nehezen ér el.
Ami egyből felveti a kérdést: miként lehet a bűntudat tudatalatti gyökerét kiásni?
A bűntudat forrásai
A bűntudat mindig üzenetet hordoz arról, mi az, ami számunkra fontos. Illetve arról, mi az, amivel kapcsolatban a belső világunkban megjelent egy fel nem oldott konfliktus.
a. Egyes cselekedetek az énképünkkel s az értékrendünkkel kerül szembe. Mert akkoriban, vagy mostanában már mást választanánk.
b. Más esetekben a cselekedeteink a magunkról kifele mutatott képpel kerülnek szembe. S épp ezért nem igazán szoktuk felvállalni a történteket. De attól még a belső konfliktus itt is jelen lehet.
c. Ezen kívül a családunk értékrendjével és szemléletmódjával sem mindig túl jó érzés szembe menni. Mert ezek hatására is lehetnek kellemetlen érzéseink.
d. S van még néhány olyan csoport is az életünkben (iskola, sport, szakma, vallási közösség), melyeknek az értékrendjét és elvárásait is igyekszünk figyelembe venni.
S a bűntudat révén az ilyen belső konfliktusokat igyekszünk feloldani.
A bűntudat kialakulása
A bűntudat egy tipikusan nyugati történés. Keleten sokan nem is értik, miről van szó, mert az ottani gondolkodástól annyira idegen, hogy nincs is szavuk rá.
Mert az önbüntetés szokása többnyire hiányzik a mindennapi élethelyzetek kapcsán.
Ami ennek hátterében áll, az pedig egyszerű s emberi. Mert a fenti helyzetek zömmel úgy jönnek létre, hogy az érzéseink átveszik az irányítást:
- Megjelenik a félelem, s egyetlen célunk lesz, a túlélés.
- A túléléshez pedig bármit hajlandók vagyunk megtenni.
- S többnyire ilyenkor az sem érdekel minket, ez kinek mennyire tetszik.
S ha tényleg egy katasztrófa jött velünk szembe, akkor ezzel később sem lesz gondunk.
Az már persze más helyzetet jelent, ha közben elfelejtkezünk a szeretteinkről (párunkról, gyerekeinkről, esetleg a háziállatainkról).
Ahogy az is, amikor utólag számunkra is világossá válik, hogy amit tapasztaltunk, az nem volt valós életveszély. Csak a múlt emlékei miatt reagáltunk félelemből, rosszabb esetben pánikból.
S amíg az ilyen helyzeteknek az ellentmondásait nem oldjuk fel, addig a bűntudat velünk marad.
A bűntudat átalakítása
Ami fontos, a bűntudat nem egy jó vagy egy rossz dolog, hanem egy mód egy belső konfliktus feloldására.
A gond vele az, hogy sok esetben zsákutcának bizonyul, mert sok esetben érzelmi szinten nem vesszük figyelembe mindazt, ami egy adott helyzetben velünk történt.
Ezért nézzük meg a bűntudatot egy konkrét történet kapcsán, mely ezt kiváltja belőled.
- Mi az, ami ebben téged zavar, és mi az, ami mások elvárásaival megy szembe?
- Az benned levő érzés a cselekedetedre vonatkozik, vagy inkább arra, amilyennek most láttad magad?
- S mi az, ami neked most a legnehezebb: szembenézni a múlttal, vagy inkább annak következményeivel?
Érdemes azt is tudatosítani, hogy nem csak az okozhat belső disszonanciát, amit tettünk. Hanem az is, amit esetleg nem tettünk meg. Gondoljunk csak arra, amit a szeretteink kapcsán néztünk korábban.
Megbocsátás egy csapda
Sokszor azt hallani, ha megbocsátunk, akkor felszabadulhatunk a lelki tehertől.
Csak épp nem sok olyan embert ismerünk, aki ténylegesen meg tudott bocsátani másoknak. S minden történetet és sérelmet végérvényesen elengedett.
Ehhez közelebb vihet, ha elfogadjuk s megbékélünk azzal, ami történt. Anélkül, hogy a múltat meg akarnánk változtatni vagy el akarnánk törölni.
A második lépés pedig elengedni mindazt a kellemetlen érzést, ami bennünk van. Ami a korábbi tapasztalataink alapján nem tűnik egyszerűnek.
De van egy szisztematikus módja az elengedésnek ami ezen túllendít.
S pont ezért mutatom meg Az érzelmi szabadság program elején az elengedés jó pár aspektusát. Mert ez minden változás alapja. S sok egyéb lépést is megkönnyít.
Küld el ezt az írást a barátaidnak is!