Rövid tartalomjegyzék
A halogatás működése
Szerintem sokunkkal megtörtént már, hogy ott van előttünk egy feladat, amit meg kellene csinálnunk, mégis elkezdünk valami mással foglalkozni. Megjelentek a halogatás és az elkerülés jellegzetes tünetei, s annak okai, melyek visszatartanak, visszahúznak a cselekvéstől.
Sokszor erre szokták mondani, hogy nincs bennünk elég ambíció, hogy nem egyértelműek a prioritásaink (ez többnyire igaz is), vagy hogy egyszerűen csak lusták vagyunk megtenni azt, amihez nem főlik a fogunk.
Miközben meg mások bevállalják azt is, ami túl nehéz, ami túl sok áldozattal jár. Azokat a kellemetlenségeket, amit sokan legszívesebben megúsznának. De „erőt vesznek magukon“, s ha tetszik, ha nem, megcsinálják.
Miért halogatunk?
Általában nem az a helyzet, hogy nem értjük, mi a feladat (habár az is előfordul). Hanem inkább az, hogy a belső ellenállásunk erősebb, mint a cselekvés szándéka.
Amit sok esetben teendő listákkal, napirenddel vagy rövidebb időszakokra bontott munkamódszerrel (Pomodoro technikával) igyekeznek kikerülni.
Ami egy tipikus félmegoldása a helyzetnek. Ami hasznos lehet egy kiélezett helyzetben, például amikor ránk égett egy feladat. De nem lehet leélni egy egész életet úgy, hogy a tudat alatti választásainkat újra s újra felülírjuk.
A halogatás üzenete
Ha mindenáron csak az eredményre figyelünk, attól az érző ember idővel elveszik, elhal bennünk. S olyanná leszünk, mint egy feladatteljesítő robot.
Ugyanezt tesszük egyébként akkor is, amikor külső motivációval, jutalmazással próbáljuk áttolni magunkat az elakadt helyzeteken. Rövid ideig működhetnek, de attól még a tudatalattival szembemegyünk.
Ezért a halogatást érdemes nem jellemhibaként kezelni. Hanem, mint minden elakadást, egy jelzésnek arról, hogy valami bennünk nem akar ugyanabba az irányba mozdulni, amerre fejben eldöntöttük.
S érdemes megkeresni azt, merre is menne valójában a lényünk, mert az sokat segíthet abban, hogy a jellemző mintázatainkat is meglássuk.
Szerencsére az érzéseink, a gondolataink és az elkerülő cselekedeteink rengeteg jelet adnak ahhoz, hogy ezt a belső irányt észrevegyük.
A halogatás háttere
Amikor halogatunk, valójában egy érzelmi reakció veszi át az irányítást. A feladat elkerülése, a pótcselekvés nem a lustaságunk bizonyítéka, hanem egy belső folyamat eredménye, mely többféle lehet.
Logikusan végiggondolva persze felülírhatjuk ezeket, s rákényszeríthetjük magunkat a munkára. De amíg a háttérben meghúzódó történéseket (érzelmi működéseket) nem változtatjuk meg, addig a hasonló feladatok elvégzése nem igazán lesz könnyebb.
S idővel egyre több energiát fog felemészteni.
Aminek a fő oka, hogy a kialakult helyzetek többnyire nem is feltétlen csak a jelenben gyökereznek, hanem régebbi, tanult működésmódoknak a lenyomatai.
A halogatás típusai
Mielőtt tudatosítanánk, hogy halogatunk, a testünk már többnyire jelezni szokott. Megjelenik egy enyhe feszültség, kapkodás, vagy egy megfoghatatlan fizikai ellenállás a mellkasban, gyomorban, vagy bárhol máshol.
Majd észrevesszük azokat az apró érzelmi és gondolati jelzéseket is, melyek a halogatást sok esetben keretezik.
Melyeknek 5 nagyobb csoportja van:
- Megjelenhet bennünk a káosz, a bizonytalanság és a kudarctól való félelem.
Ez főleg új vagy újszerű feladatoknál jellemző, amikor korábbi tapasztalatainkra és tudásunkra nem tudunk támaszkodni. - Megjelenhet bennünk egyfajta idegesség és feszültség.
Mely főleg akkor jellemző ránk, ha a megvalósítás, a cselekvés kapcsán vannak elakadásaink. Vagy ha a korábbi helyzetekben valami nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. - Megjelenhet bennünk egyfajta görcsös tökéletességre való törekvés.
Mely a túl sok korábbi kritika és hibáztatás, illetve a túl magas külső vagy belső elvárások miatt jelenhet meg. - Megjelenhet bennünk a megfelelési kényszer.
Ami főleg akkor jelenik meg, ha nem igazán kapunk segítséget a munkához, pedig szükségünk lenne rá. Vagy ha korábban sokszor megéltük a támogatás hiányának érzetét. VAGY - Megjelenhet bennünk a nyugtalanság és a kényelmetlenség.
Mely olyan helyzetekre jellemző, amikor a feladatot túl nagynak vagy nem igazán testhezállónak érezzük, vagy valami olyasmi, aminek nem látjuk a valódi értelmét, s inkább csinálnánk valami mást helyette.
Természetesen ezek nem feltétlenül csak magukban vannak jelen, hanem simán 2-3 is megjelenhet egyszerre, csak hogy az életünk egyszerű legyen.
S persze az is ezernyi ponton szabotálja ilyen helyzetekben a cselekvést, ha ezekkel elkezdünk harcolni, vagy megpróbáljuk elhitetni, hogy egy adott helyzet nem is úgy van.
De a fenti működésmódokat megfigyelve, felismerve már lesz egy irány, aminek mentén a halogatást át tudjuk formálni.
A halogatás feloldása
Amint látható, maga a halogatás eredménye egységes, de a mögötte lévő okok eltérőek lehetnek. S ha nem akarunk csupán a tünettel foglalkozni, érdemes az okokat is átformálni.
Amihez az alapot az önismereti munka teremti meg.
Ezért amikor a következő alkalommal megjelenik a halogatás, érdemes megfigyelni magunkat.
- Nézzünk rá az előző részben lévő listára, s találjuk meg azt az 1-2 hangsúlyos elemet, ami ott és akkor a halogatásunkat jellemzi.
- Időzzünk egy picit a működésmódnak a jelenlétében, némileg távolságot tartva a működésmód és önmagunk között.
- S tudatosítsuk magunkban, hogy a halogatás ténye nem jelenti azt, hogy mi halogatók vagyunk.
Magyarul ne azonosuljunk magával a cselekedettel. S bátran hagyjuk figyelmen kívül, ha mások ebbe a zsákutcába bele igyekeznek húzni minket.
Mert nem tudjuk elengedni azt, amivel azonosnak véljük magunkat.
A változás folyamata
Ha képesek vagyunk önmagunkat és a cselekedeteinket egymástól elválasztani, akkor már csak két feladatunk van.
Az első, hogy feltegyük magunknak az alábbi két fontos kérdést:
- Megengedjük-e magunknak, hogy abbahagyjuk a halogatást, megszüntetve önmagunk szabotálását?
- Megengedjük-e magunknak, hogy elengedjük mindazt, ami miatt a halogatást választjuk?
Ez a két kérdés olyan, mint a tudatalattink tesztje.
- Ha a válaszok helyeslőek, akkor elengedjük a halogatást, s annak okait (erre kérdez rá a két utolsó kérdés).
- Ha a válasz nemleges, akkor előbb elengedjük mindazt, ami az elengedés útjában van.
Mindezt úgy, hogy nem változtatjuk meg közvetlenül az értékrendünket s az igényeinket, csak az életünket megnehezítő működést.
Küld el ezt az írást a barátaidnak is!