A belső motivációnk felfedezése

A legtöbb motivációs módszer abból indul ki, hogy azon célok közül érdemes választanunk, melyek a anyagilag sikeres emberekre jellemzők.

Miközben meg a legtöbbünket belül nem a pénz és a siker hajt. Épp ezért ha képesek vagyunk a belső motivációnk felismerni, azzal megnyílhat egy minőségibb élet lehetősége.

Olvasási idő: 7 perc

Az önmotiválás zsákutcája

Kanyargós patak a mezőn
A valódi motivációnk megtalálása nem mindig egy lineáris folyamat.

Amikor önmotiváció kérdései kerülnek elő, egy alapvető hibára lehetünk figyelmesek. Nem a belső motivációnk alapján határozzuk meg a céljaink, hanem mások „sikeres” megoldásait kezdjük követni.

Miközben elvesznek az egyediségünkből adódó egyéni céljaink megfogalmazásának a lehetőségei. Ami főleg azért nagyon furcsa, mert a mindennapok tapasztalatai is azt mutatják, hogy a  legtöbb embernek a siker nem feltétlen a pénz és az anyagi javak kapcsán fogalmazódik meg, hanem sok már területen.

S mivel az anyagi célok túlságosan hangsúlyosakká váltak, főleg az amerikai minták követésének is köszönhetően, sokan ezen célokat egyszerűen eltolják maguktól, mondván:

A pénz (önmagában) nem boldogít!

Ami természetesen a legtöbb emberre igaz is, de a pénz hiánya rengeteg nehézség és keserűség forrása. Főleg ha megnézzük azt, hogy az emberek nagyobb része nem keres annyit, hogy a pénzük elegendő legyen a mindennapok szintjén egy normális élet megteremtéséhez.

S mielőtt azzal vádolnál, hogy az aktuális politikai helyzetről írok, halkan megjegyzem, hogy ez a probléma nem az elmúlt időszakban jelent meg.

Már az 1920-as években is tömegesen mentek magyarok az új világba, mert idehaza nem láttak lehetőséget egy normális élet megteremtésére. Melynek társadalmi háttere nagyon hasonló volt ahhoz, amit az elmúlt évtizedekben is megéltünk. S amiről már 1932-ben Móricz Zsigmond regényt is írt Rokonok címmel.

Családi és társadalmi minták

Sokunk azzal is küzd, hogy a céljaink megfogalmazásakor a társadalmi, szülői és családi minták is erőteljesen hatnak ránk. S az ezek révén megfogalmazott célok sem feltétlen a mi boldogságunkat szolgálják.

Inkább egyfajta megfelelés vagy a külső nyomásnak való behódolás eredményeként törekszünk azokat elérni.

Melyek, mivel nem feltétlen találkoznak a valós igényeinkkel, megint csak egy rakás küzdéssel és kudarccal „ajándékozhatnak” meg minket. Amit szerintem a legtöbbünk szívesen kihagyna az életéből.

De mivel ezt nem látjuk, s nem is tudatosul bennük, rengeteg kudarcot hoz az életünkbe, melytől könnyen motiválatlanná és megkeseredetté válhatunk.

De amikor a kívülről megjelenő hatásokat elkezdjük meglátni, az sem feltétlen okoz feltétlen jobb helyzetet. Mert óhatatlanul is elkezdhetünk ezen hatásoknak ellen lázadni, azzal szemben állni, esetlegesen harcolni.

Ahelyett, hogy magukat a mindennapi tapasztalatokat felhasználva elkezdenénk felmérni, mi az, ami minket ténylegesen mozgat. S ahhoz igyekeznénk (nem feltétlen csak) materiális célokat meghatározni.

A motivációnk jelei

motiváció lényege
A motiváció lényege, hogy képesek legyünk megtalálni a belső erőt adó nyomógombjainkat.

A belső hajtóerőnk megértése nem egy túl bonyolult rejtvény, amit meg kell fejteni. Mert ennek jelei, jelzései folyamatosan ott vannak az életünkben. Amit csupán elegendő megfigyelni s megérteni.

Aminek az alapjairól már írtam az önismeret fejlesztés fő pontjait bemutató írásomban.

Aminek kiinduló pontja, hogy a megfigyelés, mely nem elemez, értékel vagy összehasonlít, hanem csak igyekszik meglátni azt, ami van.

Aminek révén felfedezhetjük életünkben azon helyzeteket:

  • melyekre ha rágondolódva valami spontán kinyílik bennünk. Könnyedén megtesszük, ami szükséges, s nem is kell erőltetnünk. mert valami vonz, húz illetve lendületet ad hozzá.
  • illetve azokat, amikor az egész történetet próbálnánk kihagyni, elkerülni, megúszni. S annyira nem fűlik a fogunk az egészhez, hogy az egészet egy életre elfelejtenénk.

Ha a feladatok kapcsán pár másodpercre megállunk, s ránézünk arra, mi zajlik bennünk, pontosan látni fogjuk, mi az, ami az életünkhöz hozzáad, s mi az, ami inkább elvesz.

Mindazt, ami:

  • Az energiánk és a lelkesedésünk növekedése;
  • A könnyedség és az öröm érzése;
  • Az energia szintünk csökkenése;
  • Ellenállás és elnehezülés tapasztalat.

S persze az összes olyan helyzetet is, ami nem ezt hozza létre bennünk.

A tapasztalataink háttere

Amikor meg akarjuk figyelni a tapasztalataink mögötti motiváló erőket, akkor kezdődik el az igazi önismereti munka. Hogy felfedezhessük azt, egy helyzet miért ad nekünk erőt, miért lelkesít, s miért szerez nekünk örömet.

  • Mert harmóniát élünk meg közben?
  • Mert ennek révén befolyásoljuk az életünket?
  • Mert kihasználhatjuk a képességeinket?
  • Mert azt érezzük, hogy az adott helyzetben „még fentről is” támogatnak? vagy
  • Mert úgy érezzük, túl tudunk lépni egy elakadáson?

Itt is cél az egyszerűségre való törekvés. Hogy ne kezdjük el megmagyarázni, értelmezni, megindokolni mindazt, amit tapasztalunk. Mert elviszi feleslegesen a fókuszunk, s nem azt az eredményt fogjuk megkapni, amire igazán szükségünk van.

S természetesen arra is érdemes ránézni (s tudatosítani), mit okoznak azon feladatok, amiket nem szeretünk, melyektől lehangoltak, erőtlenek és kiábrándultnak éljük meg az életünket:

  • Mert megjelenik a bizonytalanság és a félelem tőle?
  • Mert minden porcikánk szabadulna tőle?
  • Mert azt érezzük, ezt nem nekünk kellene csinálni?
  • Mert egy büntetésként éljük meg? vagy
  • Mert az egésztől simán elmenekülnénk?

S ezen reakciók érdemben eltérhetnek a különböző helyzetekben, de többnyire lesz egy-két ránk nagyon jellemző történet, mely a belső motivációnk jellemzőit megmutatta.

(A kérdések sorrendje az 5 fő belső motiváció sorrendjét követte mind a két kérdéssorban.)

A mintázataink egyediek

rakott fal
A motiváló tényezők úgy illeszkednek egymáshoz, mint egy rakott fal kövei.

Amikor elkezdjük összerakni – melyik jelzés melyik helyzetben jelenik belső motivációt aktivizálja, megjelenik egy olyan, csak ránk jellemző mintázat (motívum), mely tű pontosan képes megmutatni azt, mikor mi alapján fogunk reagálni.

Egyfajta kulcsot is adva majd ahhoz, hogy hogyan lehet a különböző helyzetekhez kapcsolódó nehézségeket átformálni.

De ne rohanjunk előre! Adjunk elegendő teret s időt magunknak miden egyes lépéshez, hogy a bennünk végbemenő változások a maguk ütemében végbe tudjanak menni.

Mert nincs annál kellemetlenebb, mint amikor nem tudunk érdemben haladni a céljaink felé, mert ezernyi más akadályozza azt. Ilyenkor érdemes s hasznos megállni, s elrendezni mindazt, ami még előttünk van, lezárni egy rakás még véget nem ért történetet.

Hogy legyen elegendő erőnk s figyelmünk az új lépések megtételére.

Tudom, a rohanó világunk abba az irányba tol mindenkit, hogy azt érezzük, nincs idő, haladni kell, ne akadjunk el apróságokban. De pont ezen apróságok azok, melyek rendszerint képesek megmutatni olyat is az életünkről, amit egyébként nem vennénk észre.

Belső mintázataink átformálása

Ezen a ponton bőven elegendő az alapvető cél tudatosítása:

Nem érdemes csak és kizárólag az energiát adó feladatokra összpontosítanunk,

mert a nehézségek elkerülése hosszabb távon még több nehézséget szül.

Inkább csak legyünk tisztában azzal, mi kíván tőlünk extra figyelmet, mert több energiát visz el, s potenciálisan több kihívást okozhat. S aminek kapcsán érdemes lehet a belső ellenállásainkat is csökkenteni.

Aminek kapcsán fontos megjegyezni, hogy nem kell a másik végletet sem elöltetni, hogy minden nehézséget feloldjunk. Bőven elegendő, ha a nehézséget okozó történetekkel picit megbarátkozunk, s el tudjuk engedni a zsigeri ellenállásainkat velük kapcsolatban.

A motiváció hatásai

Ahhoz, hogy mindaz, amiről eddig írtam, ne csak elmélet legyen, van pár hasznos gondolatom, miként tudod a fentieket alkalmazni.

De egy dolgot ne feledj! Nem az a cél, hogy ezernyi ponton elkezd elemezni az életed, hanem csak annyi, hogy a saját motivációd felfedezéséről már legyen egy benyomásod. Hogy amikor más lépéseket is hozzá fogunk kapcsolni, akkor ez a lépés már ne okozzon extra kihívást.

Három kérdés, amit érdemes magadnak feltenni:

  1. Melyik az a feladat vagy tevékenység az életedben, amit akkor is csinálsz, ha senki nem látja, és semmiféle elismerés nem jár érte?
  2. Melyik helyzet az, ahol rendszeresen elakadsz – és ha visszaemlékszel, mi az, ami éppen hiányzott belőle?
  3. S legyen egy nehezebb, elgondolkodtató kérdés is:
    Amikor utoljára igazán könnyedén s lendületesen csináltad a feladataidat, az belülről milyen volt megélni? Mi volt meg benne, ami a mindennapi tapasztalataidból egyébként hiányzik?

Ezek nem olyan kérdések, amelyekre minden esetben azonnal tudunk válaszolni. Inkább olyanok, amelyeket érdemes újra s újra feltenni magunknak pár napig, és megnézni, hányféle választ kapunk rájuk.

Mert ezen kérdésekre nincsenek tökéletes válaszok. Inkább csak lehetőségek, mely időről időre megjelennek az életünkben.

Motiváció a mindennapokban

Minden este érdemes ránézni a napunkra.

S a nap történései közül kiválasztani egy olyan történetet, ami könnyed volt s örömteli. Majd annak kapcsán feltenni a tapasztalataink hátterét firtató két kérdéssor közül az elsőt.

Majd a nap történései közül választani ki egy olyat is, ami inkább nehéz s lehangoló volt. Majd annak kapcsán feltenni a tapasztalataink hátterét firtató két kérdéssor közül az másodikat.

Pár hétig ezt újra s újra megismételve ez a feladat könnyeddé fog válni, melyt sok minden helyzetben fogunk hasznosítani.

Küld el ezt az írást a barátaidnak is!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük