Rövid tartalomjegyzék
A bizonytalanság megjelenése
Mi van benned? Mit élsz át?
Amikor az elhatározásainkat nem követi cselekvés, akkor az a biztos jele annak, hogy valahol elakadt az életünk.
Valamiért egyszerűen nem tudunk beleállni a cselekvésbe, s csak tipródunk. S mindezek mellé egy rakás érzés és gondolat is társul, mely tele van kétséggel s bizonytalansággal.
Ami nem csupán egyfajta döntésképtelenség, hanem egyfajta jelzés is arra, hogy valahol nincs harmóniában az életünk.
Új és bizonytalan helyzetek
A bizonytalanság oka sokszor az ismeretlen vagy bizonytalan helyzetek kapcsán jelenik meg. Az első repülés, az első ejtőernyős ugrás vagy akár az első vezetés is lehet ilyen.
Ha az első tapasztalatok nem voltak túl felemelők, automatikusan nehézségek fognak megjelenni a velük kapcsolatban. Mert ezek a kellemetlen tapasztalatok rögzülhetnek, amit az ismétlődő helyzetek is jelezhetnek.
(Például sok idős ezért nem eszik kínai, thai, indiai vagy arab kaját, mert olyat evett elsőre, ami neki nem ízlett.)
Irányítás hiánya
Egy másik helyzet, amikor nem tudjuk a helyzeteket irányítani. Például a gazdasági folyamatokat, egy nagyobb járványt, egy hosszabb ideig tartó rossz időt, vagy mások felénk irányuló kommunikációját.
Ami automatikusan a belső biztonságérzetünk próbájává válhat. S azt jelezheti, hogy nem feltétlenül tudunk békében lenni azon helyzetekkel, amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnénk.
Értékesség és elismerés hiánya
Sok helyzetben a belső tartásunkat az elért eredményeinkre, a képességeinkre, a tudásunkra, a sikereinkre, és az ezzel együtt járó elismerésekre építjük.
De ha valaki megkérdőjelezi a belső tartásunk alapját, illetve azt, akik vagyunk, az sok esetben a magabiztosságunkat is kikezdheti. Jelezve azt, hogy a belső tartásunk ingatag lábon állhat.
Ami sok esetben fel tud erősödni, ha valaki tudatosan megkérdőjelezi azt, akik vagyunk (illetve ahogyan gondolkodunk önmagunkról).
A támogatás hiánya
Amikor viszont hiányzik a háttér az életünkből, akkor egy új vagy ismeretlen helyzet könnyedén megteremti a bizonytalanság érzetét. Főleg akkor, ha ezekkel egyedül kell szembenéznünk.
Ami főleg akkor erősödhet fel, ha hiába próbálunk a megszokott módon helytállni, mert a várt eredmény elmarad.
A változás hiánya
Mindenkiben ott van az igény, hogy a holnap szebb s jobb legyen, mint amilyen a mai nap volt.
De amikor az életünk zavaró helyzetek huzamosabb ideig nem változnak meg, az sokszor csüggedéshez, kétségekhez és kiábrándultsághoz vezet.
Ami már csak egy paraszthajszálnyira van a kiégéstől és a totális elbizonytalanodástól. Amit természetesen el szeretnénk kerülni, ezért igyekszünk valahogy megszabadulni a bizonytalanságtól.
A biztonságérzet keresése
A bizonytalan pillanatokban mindenki keresi az ismerős, biztonságot nyújtó pontokat, hogy képesek legyünk a helyzetet harmonikusabbá tenni.
Ennek érdekében igyekezhetünk a helyzeteket kontrollálni, vagy teljesíteni az elvárásokat, vagy egyszerűen visszahúzódni, halogatni.
De valódi megoldást ezek nem adnak.
Bár a kialakult helyzetekkel valamit igyekszünk kezdeni, de a baj egy hasonló pillanatban újra meg fog jelenni, ahogy korábban is.
A tervezés és előrelátás
Ezért megpróbálhatjuk ezen helyzeteket megelőzni. Ami a mindennapok teendői kapcsán teljesen jól működhet, de mint mindennek, ennek is megvannak a korlátjai.
Ha túl szűkre szabjuk a terveink kereteit, akkor kialakulhat az a helyzet, hogy nem tudjuk igazán használni őket.
Mert vagy elcsúszunk velük, s állandó időhiánnyal fogunk küzdeni. Vagy az egész tervet a sutba dobjuk, s tervek nélkül próbálunk valahogy túlélni.
Az emberi kapcsolataink tervezhetőségéről meg inkább ne is beszéljünk. Mert van olyan, akivel könnyedén tudunk együttműködni, s van, akivel ez már nem annyira könnyű.
A gondolkodás átformálása
Ilyenkor szinte magától adódik, hogy másképp próbáljuk megoldani a helyzeteket. Például úgy, hogy elkezdjük más szempontok alapján megvizsgálni a helyzetünket.
Aminek révén képesek lehetünk a helyzetekhez kapcsolódó tapasztalatokat átformálni. Amitől enyhülhet a bizonytalanságunk, s az azt kísérő gondolatok mennyisége.
Amikor a gondolkodás megváltoztatását hosszabb ideig alkalmazzuk, a gondolataink megfigyelése révén észrevehetjük, hogy a hasonló helyzetek újra termelődnek.
Mert a bajok gyökerei nem igazán változtak meg. Tehát a gondolkodás átformálása kezdő lépésnek jó lehet, de a nehézségeink megoldásához igazából nem elegendő önmagában.
S ez igaz a pozitív gondolkodásra is.
Mert még senki sem lett gazdag attól,
hogy azt ismételgette „Gazdag vagyok”
A biztonságkeresés korlátjai
A bizonytalan helyzetek kognitív kezelésének van egy közös sajátossága. Nem ásnak le teljesen a gondok gyökeréig. Csak a megjelenő következményekre, s azok megszüntetésére összpontosítanak.
Ez olyan, mint amikor a fejfájást Aszpirinnel próbáljuk elnyomni, ahelyett, hogy az okot szüntetnénk meg.
Ugyanez a helyzet az önfejlesztő eszközök nagy részével is: hasznosak, de önmagukban nem elegendők.
Mert a hasonló tapasztalatok mögött nagyon eltérő okok húzódhatnak meg, amit természetesen nem lehet pontosan ugyanúgy átformálni.
A bizonytalanság megszelídítése
A bizonytalanság alapvetően az életünk része. Ugyan sok külső hatással szemben védetté válhatunk tőle, de idővel azért felüti mindenkinél a fejét.
S ha ennek „kezelésében” nem vagyunk rutinosak, simán magával sodorhat minket, elég durván megkérdőjelezve a magunkba vetett hitet s bizalmat.
Épp ezért a fő feladat a bizonytalanság érzetével való kapcsolat átformálása. Annak tudatos megélése, hogy úgy legyünk bizonytalanok, hogy arra egyre kevésbé reagáljunk.
A bizonytalanság felfedezése
Három dolog révén lehet megtudni azt, mi okozza a bajt a bizonytalanság kapcsán.
- Minek a hiánya hozza fel bennünk a bizonytalanságot?
Gondoljunk például a fenti 5 példára a cikk elején. - Hogyan reagálunk a bizonytalanságra?
Elsodor minket? ellenállunk neki? Próbáljuk irányítani? Elmenekülünk tőle? - Milyen érzések és gondolatok kísérik a reakciónkat?
Ha ezekre elkezdünk odafigyelni, annak révén képesek lehetünk meglátni azt, miként hat ránk a bizonytalanság, s hogyan formálja át az életünket.
S elengedve az önkéntelen reakcióinkat egyszerűen hagyjuk, hogy ezen működésmódok elkezdjenek maguktól átalakulni, elmúlni.
Amit két módon is használhatunk:
- Első lépésben azt nézzük meg, milyen helyzetek hozzák fel bennünk a bizonytalanságot. S ezek kapcsán nézzük meg az előző 3 kérdést (újra s újra).
- S amikor az előző lépéssel kapcsolatban lett már elegendő tapasztalatunk, s szembe jön a bizonytalanság érzete, elkezdhetjük a mindennapok során is használni a fenti kérdéseket.
Ami nem egy gyors megoldás, inkább egy folyamat, ami a változást lehetővé teszi. S átalakulási folyamatot szoktam az Érzelmi szabadság programban egy rakás elengedési feladattal megtámogatni.
Küld el ezt az írást a barátaidnak is!