Rövid tartalomjegyzék
Spontán megjelenő gondolatok
de nem túl jó vezetők
Az életünk tele van spontán megjelenő gondolatokkal, melyek valamilyen módon a mindennapjainkhoz kapcsolódnak. De ezen gondolatok sokféleségének viszonylag egyszerűen meg lehet határozni 3 nagyobb csoportját.
Az első típusba azon gondolatok tartoznak, melyek az adott pillanatokhoz kapcsolódnak.
Néha viccesek, néha kritikusak, néha inkább elkeserítőek, de olyanok, mint a szél. Jönnek s mennek, majd pár pillanat múlva a legtöbbjük a múlt homályába veszik el.
A második típusba azon gondolatok tartoznak, melyek egy helyzet vagy egy feladat megoldására mutatnak rá.
Ezek talán a legfontosabbak, mivel ezek révén tudunk tovább lépni sok elakadt helyzetben. Vagy felismerhetünk általa olyan megoldásokat, amitől az életünk minősége jobbá válhat.
A harmadik típusba azon gondolatok tartoznak, melyek inkább kritikusak, aggódással és félelemmel terheltek, vagy különböző helyzetek elemzéséhez kapcsolódnak. S nem akarnak elmúlni maguktól.
Ezen belső hangok sokszor kommentálják a történéseket, s sok esetben megmutatják azt is, mit lehetett volna jobban csinálni, hol szúrtuk el a dolgokat, min lehetne javítani.
Melyek akkor okoznak bajt, ha beleragadunk az elemzéseket újabb és újabb körébe, miközben semmi érdemi változás nem történik. S csak feleslegesen feszélyeznek ezen hatások minket, elterelve a figyelmünket a fontosabb feladatoktól.
S akár még az alvásunkat is megnehezíthetik.
Gondolataink kezelése
A három csoporttal többnyire mást teszünk, hiszen másként is hatnak ránk.
Az első típussal nincsen sok dolog, ha csak nem akarjuk a fura gondolatainkat standup komédiásként közreadni.
A második típus meglátásait érdemes megjegyezni. Felmondani egy diktafonra, leírni egy papírra vagy feljegyezni valamilyen digitális eszközbe.
Az legtöbb bajt a harmadik csoport okozza, mert nem múlnak el maguktól, mint az első két típusba tartozók, s rengeteg energiát visznek el az életünkből.
Megpróbálhatunk ilyen helyzetekben jelen lenni, vagy akár meditálni is, de az eleve túlterhelt belső állapotunk nagyon nehezen fog megnyugodni (mely a gondolatok csökkenésének alapja).
A gondolatok kiírása magunkból jó ötlet, a második típusú gondolatoknál nagyon jól is működnek. De amikor a gondolatok alapja a bizonytalanság, a gondolatok leírása akár fel is erősítheti a kellemetlen tapasztalatokat.
A mozgás is jó ötlet lehet, hiszen a spontán megjelenő gondolatoknak mindig van érzelmi összetevője is. De az elengedésnek a testbe ragadt érzések kimozgatása csak az egyik eleme. S önmagában a mozgás nem eredményezi a tudatalattiban rögzült képek s érzések elengedését.
Arról nem is beszélve, hogy ezen törekvések többnyire csak a tünetek megszüntetésére törekszenek, s nem arra, amiből a tünetek fakadnak.
De mi történik akkor,
ha nem a gondolatokat kezdjük el átformálni,
hanem annak kiváltó okait?
Belső hangunk működése
Amikor egy belső kritikus gondolat megjelenik, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a történet abban a pillanatban kezdődött el. Pedig a történet sok esetben jóval korábbi eseményhez kapcsolódik.
Sokszor a gondolataink egy érzéshez kapcsolódnak, melyek gyakran testi érzetként is megjelennek. Ezen tapasztalatok pedig sok esetben egy korábbi történetnek a lenyomatai.
S az agyalásunk sokszor onnan indul el. Főleg, ha nem egy hasonló eset volt, hanem egy jellemző helyzet sokszori ismétlődéséből. Például:
Akkor kritizáljuk magunkat rendszeresen,
ha gyerekként is sok kritika ért minket.
Ezt szokás úgy is hívni, hogy egy helyzet benyom nálunk egy nyomógombot. Amitől az egész működésünk (az érzéseink, a gondolataink és a cselekedeteink) elkezd átalakulni, megváltozni.
Nyomógombjaink hatásai
melyek teljesen megállítanak.
A nyomógombjaink sokféle hatása lehet. S nem korlátozódnak csupán a gondolatainkra.
Van, amikor közvetlenül a cselekedeteinket is átformálják, s olyan helyzetet teremtenek, amit igazából nem választottunk volna.
Vannak az önkéntelen, az életünket megnehezítő gondolatok. S ezen gondolatok, bármilyen meglepő elsőre, sok esetben nagyon beszédesek is lehetnek. Mert betekintést adnak a belső világunk rejtett zugaiba.
S lehetnek ezen hatások sokkal lágyabbak is. Például amikor egy alapvetően rendes és jóindulatú emberrel szemben vagyunk úgy bizalmatlanok, hogy ő maga erre sosem szolgált rá, s még segített is nekünk, amikor csak lehetősége volt rá.
A belső hangunk átformálása
Amikor a gondolataink beragadnak, s újra meg újra megjelennek, érdemes annak okait átformálni.
Ugyan sokan próbálkoznak azzal, hogy ne vegyenek ezekről tudomást, vagy igyekeznek elnyomni őket (például pozitív gondolkodással vagy megerősítő mondatokkal), de ez nem túl jó ötlet.
Mert hosszabb távon a nehézséget gondolatok újra megjelennek.
Ahhoz, hogy ez valóban változzon, érdemes megnézni, melyik belső motivációhoz kapcsolódnak a gondolatok, s ahhoz igazodva formálni azokat.
Amihez alapvető, hogy képesek legyünk a jelenségektől némi távolságot tartani. Hogy ne sodorjanak el a gondolatok, s a hozzájuk kapcsolódó érzések.
De ezt egy leírásból megtanulni nem igazán lehet, ehhez élő példa s egyéni instrukciók kellenek. Amit a Belső szabadság programon szoktam megtenni, mely egy 8 alkalmas csoportos coaching folyamat.
Igazából odáig egyedül eljutni nem egyszerű (nekem sem sikerült). De ha egyszer megvan ennek a tapasztalata, akkor már nem nehéz megcsinálni.
Ebből is látszik, hogy a nehézséget okozó gondolatok nem ellenségek, csupán a tudatalatti jelzései. S nem a hangot kell megváltoztatni, hanem azt, ami kiváltja.
Gondolataink tudatosítása
Ahhoz, hogy értsük azon jelzéseit a tudatalattinknak, melyek a beragadó gondolataink révén jutnak el hozzánk, érdemes pár kérdést feltennünk.
Ezért most gondolj egy olyan helyzetre az elmúlt héten, amikor beragadt egy gondolat. S nézz vissza rá az alábbi 3 kérdést felhasználva:
- Milyen alapvető igényünkhöz kapcsolódik a gondolat?
(biztonság, irányítás, megbecsülés, elfogadás, változás) - Milyen történethez vagy helyzethez kapcsolódik a gondolat?
- Mit szeretnénk valójában elérni?
Látszólag az első és a harmadik ugyanarra mutat rá. De igazából azt a célt szolgálja, hogy meglássuk, ha egy helyzetet több belső motiváció is mozgatja.
(Elsőre ne az aktuális helyzetedet kezd el megfigyelni, mert az nagyon könnyen elviheti a fókuszod!)
Gondolatok s jelenlét
Ha már több írásomat is olvastad, feltűnhet, hogy újra s újra az 5 belső motiváció egy-egy aspektusát veszem elő, s ez nem véletlen.
Mert pontosan követem azt, amit Lester Levenson s Hale Dwoskin is tanít az elengedés kapcsán.
Hogy nem az érzéseket és a gondolatokat kell csökkenteni elsősorban, hanem mindazt, amiből az megjelenik. Mert ez az egyik legegyszerűbb út a belső szabadság tapasztalata felé.
S a belső akadályaink csökkentésének egyik módja, ha egyszerűen csak ránézünk újra s újra a nehézségeinkre s azok forrásaira. Anélkül, hogy elsodornának a megjelenő emlékek s a hozzá kapcsolódó érzések.
S ha képesek vagyunk rá, akkor mindenféle erőltetés és akarás nélkül csak azt kívánjuk, hogy ezen hatások eltávozzanak az életünkből.
Tudom, amíg nincs meg ennek a tapasztalata, addig ez picit elvont. De pont azért csinálom a Belső szabadság programot, hogy a fenti feladat ne csak szavak formájában létezzen, hanem megélt tapasztalatként.
Küld el ezt az írást a barátaidnak is!